Sweet Dreams

 – Megyek! – indultam meg egy hatalmas mosollyal az arcomon a bejárat felé. Biztos ő az! Kezemet a hideg fém kilincsre tettem és azt lenyomva már nyitottam is ki a tömör fa ajtót. Szemeimmel izgatottan pásztáztam végig az előttem álló, magas fiút. Mint minden héten, ma is tökéletesen néz ki.

– Byun Baekhyun? -kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem és próbáltam elrejteni az izgatottságomat. Ajkaimon végig nyalva kifújtam a bennrekedt levegőt a tüdőmből, és egy kisebb mosolyt villantottam a fiú felé aki ezt készséggel viszonozta.

– Kérem itt írja alá. – nyújtja felém a tábláját meg egy tollat. Gyorsan oda firkáltam a nevemet a kis rubrikába, meg a mai dátumot, majd ismét felnéztem a magas fiúra. Elvette tőlem a táblát meg a tollat, majd a kezembe nyomott egy kisebb dobozt, amin az én nevem ált. Itt az esélyem! Most behívom! Határoztam el magamban.

– Chanyeol… – hajtottam le a fejemet miközben a nevét motyogtam. – Köszönöm, hogy minket választott. – hajolt meg a kelleténél mélyebben a fiú, majd megfordult. Gyerünk Baekhyun...hangosabban. Megtudod csinálni! - Chan...yeol.. - mire ismét megszólíthattam volna, már eltűnt előlem. Csalódottan zártam be a bejáratit és kullogtam a kanapéhoz. A dobozt ledobtam a földre én meg elterültem a kényelmes bútoron.

– Ma se sikerült… – hosszú percekig csak bambultam a gondolataimba merülve, majd felültem és az ölembe véve a laptopomat felmentem kedvenc internetes webshopomba és nézegetni kezdtem a kezdő oldalt. Mit rendeljek ma? Futottam át szemeimmel a képeket.

Végül nem találtam semmi hasznosat, szóval véletlenszerűen rányomtam a legolcsóbb dologra. Egy pár Girl's Generationos zokni. Végül is… -nevettem magamon, hogy megint valami hülyeséget sikerült rendelnem. A lakás minden sarka teli van felesleges dolgokkal. Fura alakú lámpák, ágyneműk, kisebb szobrok, ruhadarabok...és minden amit az ember el tud képzelni. Lassan egy éve gyűlnek. Vajon mennyi pénzt pazaroltam már el így? Kezdtem el magamban számolgatni.

– Ahh...mindegy! – gyorsan összepakoltam a holmijaimat és elindultam dolgozni. Az irodában leültem az asztalomhoz és neki láttam napi teendőimnek. Először az utolsó projektről kell jelentést írnom. Megnyitottam a szöveg szerkesztőt és írni kezdtem. Számoltam magamban a mondatokat, hogy még mennyi lehet hátra. Minden második mondat után hátradőltem a székemben és nagyokat sóhajtoztam. Nem tudtam egy két percnél tovább koncentrálni. Folyamatosan Chanyeolra gondoltam. Vajon még dolgozik? Hol lehet most? Mikor látom újra? Vajon én tetszem neki..? Futott át ezer meg egy kérdés az agyamon, majd megelégelve a semmit tevést, felálltam és a konyhába vettem az irányt. Egy jó nagy bögre kávé segíteni fog!

A konyhában leültem egy párnázott székre, kezemben a bögre forró kávéval amit lassan kezdtem el kortyolgatni. Mit mondjak neki, amikor újra látom? Hunytam le pilláimat és próbáltam elképzelni a helyzetet.

- Byun Baekhyun? - kérdezné tőlem mint minden alkalommal. Én csak bólogatnék hatalmas mosollyal az arcomon. - És te meg Chanyeol? - kérdezném én is az ő nevét. Biztos meglepődne honnan tudom, de ő is csak bólintana. A papírokat ismét odaadná, hogy írjam alá… És ezután? Mit kéne tennem? - „Alá írom ha bejössz egy italra.” -nem..ez túl nyomulós. - „Leírom a számomat ha te is a tiédet.” - nem! Nem! Nem… Ez se az igazi..

– Mit kéne mondanom? – nyitottam ki szemeimet és a homlokomat az asztalra támasztottam. Mi lesz, ha visszautasít és többé nem látom?

3 nappal később...

A szokásos időpontban meghallottam a kapu csengőt. Hatalmas mosollyal a képemen rohantam az ajtóhoz, hogy kinyissam.

– Byun Baekhyun? -hallottam meg az ismerős, mély hangot, mire reflexszerűen bólogatni kezdtem. Egy nagyot nyeltem és felnéztem szemeibe. – Te meg… – nézett rám ő is. Teljesen elvesztve az eszemet bambultam gyönyörű íriszeibe, majd a bátorságomat elveszítve motyogni kezdtem remélve, hogy megért. – Gyere be inni! – parancsoltam rá hirtelen amin magam is meglepődtem- Vagyis nem úgy gondoltam! Te Chanyeol vagy! – mutattam felé mutató ujjammal.

–...sajnálom… – hajtottam le a fejemet és csak elvettem tőle a táblát, hogy oda firkáljam a nevemet. Meglepetésemre amikor felnéztem rá fogait kivillantva vigyorgott rám.

– Aranyos vagy. – szólalt meg. Egy pillanatra elfelejtettem hogyan is kell lélegezni. Értetlenül néztem a fiút, mert nem igazán tudom mit kéne tennem ilyen helyzetben. A következő percben megragadta a csuklómat és befelé húzott a lakásomba. – Te mondtad, hogy jöjjek be. – húzott be a konyhába és ott leült – Kérek egy pohár vizet. – nézett rám ellenállhatatlan mosolyával. Rögtön kerestem egy poharat amit megtöltöttem szénsavas vízzel és letettem elé az asztalra. Felvette a poharat és nagy kortyokban húzta le a pohár tartalmát. Még az is vonzó volt ahogy ivott. Teljesen megbabonázott. Gondolataimból ő szakított ki, mikor csuklómat ismét megragadva húzott magához és tapadt ajkaimra. Fogaink összekoccantak ami nem volt valami kellemes, de kárpótolt érte az ez után következő események. Szép lassan mozgatta párnáit enyémeken, majd mikor én is viszonozni kezdtem, hajamba túrt hosszú ujjaival és nyelve utat tört számba. Nem hittem el ami most történik. A konyhába vagyok Chanyeollal és csókolózunk! Még is történnek csodák.

Kezét lassan vezette derekamra, majd csúszott egyre lejjebb és markolt a fenekembe, mire jólesően felnyögtem. Kezeimet nyaka köré fontam miközben az ölébe ültem vele szemben, terpeszben. Erre Chan még inkább felbátorodva immáron két kézzel markolt hátsómba még közelebb vonva magához. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Elkezdtem kigombolni az egyenruháját, de mivel erre figyelnem kellett elváltam ajkaitól, mire nyakamra áttérve hagyott maga után kisebb szívás és harapás nyomokat.

Pillanatok alatt megszabadítottam gusztustalan színű felsőjétől, majd dobtam el a konyha valamelyik pontjába. A lélegzetem is elállt, mikor végignéztem fedetlen, kidolgozott felsőtestén. Ujjaimat végig húztam a kockáin, ajkaimat beharapva. Legszívesebben ráöntenék valamit amit lenyalogatnék róla. Mire kigyönyörködtem magamat gyönyörű kockái láttán, már rajtam se volt felső. Nyakamról kulcscsontomra tért át, majd ment lejjebb és egyik mellbimbóra tapadt rá, amit erősen szívogatni kezdett. Kéjesen sóhajtoztam az érzéstől, amit életemben, még sose tapasztaltam.

Miután eleget gyötörte az egyiket, áttért a másikra, tovább kínozva vele. Kezeimmel hajába túrtam, és erősen markolásztam azt, közben csípőmmel kisebbeket löktem türelmetlenségemben. Ő vette a jeleket, így felállt velem együtt. Lábaimat a dereka köré fontam. – Hol a háló? – suttogta fülemben, vágytól rekedt hangon. A fejemmel böktem az egyik irányba, mire megindult arra, és már bent is voltunk a kisebb szobába, ahol óvatosan az ágyra dobott. Mielőtt felém terpeszkedett volna, lerúgta magáról a nadrágját, és az enyémet is lehúzta rólam alsóval együtt. Így már teljesen meztelenül feküdtem előtte, egy szép nagy merevedéssel a lábam között.

Fölém mászott, és ismét nyakam érzékeny bőrét kezdte el csókolgatni. Gátlástalanul nyögdécseltem és vonaglottam alatta, ahogy kezét tagomra kulcsolta és kínzó lassúsággal kezdte azt mozgatni rajtam. Az őrületbe kergetett ezzel.

– Csak tedd már be! – könyörögtem neki. Egy perverz vigyorra húzta száját, és levette magáról az utolsó ruhadarabot. Azt hittem végre megkegyelmez nekem, azonban tévedtem. Ajkaiba harapva vezette kezét végig méretes tagján, majd lehajolt enyémhez, amit szintén megismételte ezt a mozdulatot. Végig szemeimbe nézve nyalt végig férfiasságomon, majd azt teljesen eltüntette szájában. Azt hittem menten el élvezek, annyira jó érzés volt. Az meg csak még jobban rátett, hogy ezt Chanyeol csinálta, az, a Chanyeol aki már hosszú idők óta fantáziálásaim középpontja.

Azt hiszem ez az ember egy kibaszott szadista! Ismételten olyan lassú tempót diktált, hogy csípőmmel kezdtem el néha fel lökni egyet, hogy azért húzzon már bele, viszont ő csak kezeivel erősen lefogott, hogy ne tudjak ennyire mozogni.

Ha így folytatja ezt, én fogom megerőszakolni őt, a mai nap folyamán. Nem siettetve magát változtatott szinte percenkén a tempón. Hol gyorsabban mozgott feje, hol lassabban.

– Kérlek… – nyöszörögtem a takarót markolászva görcsösen. Azt hiszem erre várt már az elejétől kezdve. Egy kisebb cuppanással elvált tőlem, majd hatalmas, perverz vigyorral támaszkodott meg fölöttem a szemeimbe nézve. Először ajkaimra tapadt, de nem érezhettem őket sokáig magamén, mert ismét lejjebb haladt és végig csókolta meg nyalta minden egyes porcikámat amit ért. Miután kiélvezte az egész testemet, két hosszú ujját számba vezette, majd miután végig nyalogattam őket kellően benedvesítve azokat, levezette fenekemhez és nem kímélve hatolt velük belém.

Hangosan nyögtem a kissé kellemetlen, feszítő érzéstől. Viszont arcvonásaim hamar rendeződtek, amikor megszoktam az érzés, és végre mozgatni kezdte bennem ujjait. Keresve tapogatózott bennem, közben egyre inkább tágítva. Nem sokkal később megtalálta azt pontot, amit eddig keresett, és azt ingerelve próbált a csúcsra juttatni.

***

~ ….Trouble! Trouble! Trouble! … Neoneun Shoot! Shoot! Sho….~

Nyomta ki az ébresztőmet hosszas keresgélés után, még csukott szemekkel. Egy nagyon nyújtózkodtam, majd az álmomra visszagondolva nyitottam ki szemeimet. Már megint vele álmodtam.

Lenéztem a nadrágomra ami szépen dudorodott, mint máskor amikor ilyet álmodok. Gondterhelten sóhajtottam majd elmosolyodtam. Olyan valóságos volt minden érintése és csókja. Vajon a valóságban is ennyire jó, vagy csak én képzelem ennyire túl a dolgot?

Kikeltem az ágyból, és vettem egy hideg zuhanyt, elintézve a merevedésemet. Egy törülközővel a csípőmön mentem átöltözni, majd dolgozni. Őszintén, az egész nap rohadt unalmas volt. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy ma megérkezik az SNSD-s zoknim. Persze nem maga tárgy volt rám ilyen hatással, hanem a személy, aki kézbesítette.

Munka után, szinte haza rohantam. Épp hogy beléptem a lakásba, már szólt is a csengő, és én levakarhatatlan vigyorral a képemen nyitottam ajtót. Azonban nem Chanyeol állt előttem, hanem egy negyvenes éveiben járó, kövér fickó, aki olyan perverzen bámult amikor ajtót nyitottam, hogy féltem mindjárt megdug itt a küszöbön. Sajnálatomra, ő a hozta ma a csomagot.

-Elnézést, de hogy hogy nem Chanyeol jött? - kérdeztem kíváncsian, mire a pasas végig nyalt a száján, amitől kirázott a hideg annyira undorító volt. - Kilépett. - vonta meg a vállát, majd rám kacsintott. - Remélem még látjuk egymást. - ezzel elment. Én szemrebbenés nélkül csaptam be az ajtót, majd zártam be rajta minden egyes zárt, hogy sehogy se tudjon éjszaka betörni ide az az ember. - Tudod mikor fogunk mi újra találkozni! - morogtam.

Azonban a tény, hogy életem szerelme kilépett, és talán többé nem látom, szörnyű érzéseket hoztak felszínre. Hirtelen megteltem megbánással, hogy eddig nem bírtam hozzászólni egy épkézláb szót se.

Nagyot sóhajtva dobtam a csomagomat a sarokba és dőltem el a kanapén fáradtan. A gondoltaim Chanyeol körül forogtak, meg hogy hogyan láthatnám őt ismét.

Két hónappal később…

Két hónap. Két kicseszett hónapja nem láttam Chanyeolt, ami idegileg felőrölt. Ő volt az, aki miatt ki tudtam szakadni a mindennapjaimból, még ha nem is váltottunk három szónál sose többet. Egyre kevesebbet fantáziáltam róla és rólam, aminek az oka, hogy nem láttam őt. Nem tudtam már azt se milyen az illata, milyen érintésű a puha keze, és hogy milyen őszintén, és felhőtlenül tud vigyorogni.

Azonban ma rám mosolygott a szerencse! Az a bizonyos személy, aki színt vitt az életemben, most itt állt előttem a buszon, és ami még ennél is hihetetlenebb, felismert engem! Ő volt az, aki felismert, és rám köszönt a tömött buszon! Azt hittem már nem lehet fokozni a boldogságomat. De tévedtem! Nem elég, hogy találkoztunk, de még beültünk egy kávézóba is! Az megint egy álom? Az egyik képzelgésem? Mert ha igen, soha többé nem akarok felkelni.

- És Baekhyun… Neked van barátnőd? - kérdezte kis pírrel az arcán, mire megráztam a fejemet. - A nők a lehető legtávolabb állnak tőlem.. - vakartam meg a tarkómat.

– Tényleg? – kérdezte lelkesen, amire egy aprót bólintottam. – Akkor… – kezdett bele nem túl határozottan. – Eljönnél velem egy randira? – nézett fel szemeimbe reménykedve. Azt hittem ott fulladok meg. Nem bírtam levegőt venni a meglepettségtől. Eltátott szájjal néztem vissza a magasabbikra aki a száját rágcsálta idegességében.

Miután összeszedtem a gondolataimat, rábólintottam. – Menjünk! – álltam fel.

– Mi? Már most? – állt fel ő is ölő helyzetből. – Persze! Ne húzzuk az időt! – nevettem. Letettem az italunk árát az asztalra majd kézen fogva Chanyeolt fordultam a pláza irányába, ahol beültünk a moziba. Eléggé hasonló volt az ízlésünk a filmek terén, így egyszerű volt választani.

A film után még sétálgattunk a hatalmas épületben, és beszélgettünk. Egy perc se volt, hogy kínos csend lett volna. Vagy én mondtam a magamét, vagy ő. Nagyon jó volt lenni és beszélgetni. Valami mégis furcsa volt. Nem tudom, hogy mi, de éreztem, hogy valami nem oké.

Miután meguntuk a sétálgatás haza kísért, persze kéne fogva, aminek nagyon örültem. Rövid időn belül sikerült közel kerülnünk egymáshoz. Amikor az ajtómban álltunk, mind a ketten zavarban voltunk. Most kinek kéne az első lépést tenni? A fantáziálásaimban mindig ő volt az. Azonban most semmi. Mintha azt rám várta volna én kapjam le.

Mivel egyre kínosabb lett a helyzet, megragadtam felsőjét, hogy lejjebb húzzam, mert rohadt magas volt, én meg lábujj hegyre álltam, és összeérintettem ajkainkat. Más volt. Merőben eltért attól, amit képzeltem. Az ajkai nem voltak puhák. Sőt, iszonyúan szárazak voltak. Na meg ha ez nem lett volna elég, még szarul is csókolt! Életemben nem éltem át ilyen rossz csókot. Aztán lehet, hogy ez azért volt, mert rohadtul nem ő dominált, hanem én. Ez nem igazán volt kedvemre. Én azt szeretem, ha birtokolnak, ha irányítanak.

Jelentősen más volt vele a csókolózás, mint képzeltem és ez nem tetszett, így elváltam tőle. Kérdőn rám nézett, majd megráztam a fejemet.

***

Több mint egy hete randizunk Chanyeollal, de semmi jelét nem mutatta, hogy a fejemben megalkotott képnek megfelelne. Rá kellett jönnöm, ő igen messze áll a „férfias” szótól. Olyan… tipik meleg fiús volt. Gyakran előfordult, hogy affektálva beszélt, tette magát, és iszonyú lányos volt.

Azt hiszem az a Chanyeol, aki képes engem kielégíteni, csak a fejemben létezett…

Ezt a képet persze kilenc nap alatt lerombolta, és többé nem fordult meg még csak mellékszereplőként se perverz álmaimban.