Testvérek: Prológus

Csillogó szemekkel szálltam ki a fekete kocsi hátsó üléséről. Végig mértem a hatalmas házat, majd mentem a csomagjaimért a csomagtartóhoz. Kivettem egy nagyobb bőröndöt, és egy kisebb válltáskát, azután a járdán megállva vártam a férfit, aki ide hozott.

Mellém lépett a magas ember, és a fejemre simította a kezét. – Tetszik? – mosolygott rám barátságosan, mire bólintottam. Megfordulva a bejárati felé vettük az irányt, majd elforgatta a kulcsot, és elém tárult új életem színhelye. A lélegzetem is elállt a tágas nappali látványára. Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű helyen fogok élni.

– Megjöttetek? – állt elém egy kis termetű nő, méretes pocakkal. Illedelmesen meghajoltam előtte, és bemutatkoztam. – Do Kyungsoo vagyok. – kissé zavarba jöttem a mosolyától.

– Én Kim Soohyun. – fogta meg a kezemet, amit kissé megrázott, majd magához ölelt. Ahogy a fejem hasához ért, éreztem valamit. Meglepődve kaptam el onnan fejemet, majd felnéztem a nőre.

– Ne aggódj. Csak a baba rúgott. -kuncogott. – Ha ide teszed a kezedet, talán megint érezni fogod. – húzta fel a pólóját, és pocakjára tette a kezemet. Igaza volt. Pillanatokon belül, megint éreztem, azt kis rúgást. Csillogó szemekkel néztem Soohyun hasát. Ott bent egy baba van. Aki majd az én kisöcsém lesz. -gondolkoztam el, majd hatalmas mosollyal az arcomon adtam a hasára egy puszit.

– Na gyere. Megmutatom hol lesz a szobád. – fogta meg a bőröndömet a férfi, és felment az emeletre. Minden szó nélkül követtem, közben csodáltam az igényes házat. Modern volt, mégis hihetetlenül otthonos.

A lépcső tetején jobbra fordultunk, és egy kisebb folyosó végén, ott volt egy szoba. Az ajtó fehérre volt festve, ami igazán tetszett. Benyitottunk. Köpni nyelni nem tudtam a látványtól. Egy igen nagy szoba volt. A falak világos sárgán virítottak. A jobb sarokban egy természetes fa színű ágy, mellette egy hozzá illő ruhás szekrény. Az mellett volt egy üveg ajtó, ami feltehetőleg az erkélyre vezetett. A szobában ezeken kívül még elhelyezkedett két könyves polc és egy íróasztal.

– Mit szólsz hozzá? – lökött picit beljebb újdonsült apukám, és letette a cuccaimat. Felé fordultam egy hatalmas vigyorral az arcomon: – Ennél jobb már nem is lehetne!

Így kezdődött el az új életem, egy új családdal.

Csak egy éjszaka: 6.fejezet

-Minden rendben? - tette a kezét combomra Chanyeol, közben kedvesen mosolygott. - Igen, csak akivel jöttem… eltűnt.. - sóhajtottam, és az italomba merültem. Kissé kényelmetlen volt ahogy a keze még mindig a lábamon volt, így mocorogni kezdtem. Azt hiszem észre vette, mert elkapta onnan kacsóját és a saját ölébe tette. - A barátoddal jöttél? - könyökölt fel a pultra és állát a tenyerén támasztva meg nézett rám. Bólintottam egy picit. - Ma vagyunk egy hónaposak. De volt egy hülye fogadásunk, hogy ki bírja ki tovább szex nélkül, és most próbált leitatni hogy ő nyerjen, de én akarok nyerni.. - kezdtem bele panaszkodni az idegennek, de a felénél befejeztem, hiszen mégis ő egy idegen. Viszont ahogy felnéztem rá, meglepődtem, hogy milyen kíváncsian figyel.

– És tovább? – pislogott rám nagy szemekkel érdeklődve. - Ahh hagyjuk. Nem akarlak untatni. -nevettem kicsit zavartan, majd az utolsó kortyot lehúztam a poharamból. - Szerintem én megkeresem Sehunt. Remélem még összefutunk, Chanyeol. - villantottam felé téglalap alakú mosolyomat, majd mögött hagyva néztem körbe az asztaloknál, majd kissé beljebb merészkedve a tömegbe, végül a mosdóba, ahol meg is találtam páromat egy fülke nyitott ajtajában. A földön térdelve adta ki magából az aznapi vacsoráját. - Sehun… - guggoltam le mellé, mert isten tudja milyen koszos lehet a padló. Bele nem térdelek az biztos..

Kezemet a hátára simítottam és vártam, hogy kiadjon magából mindent. - Sokat ittál.. -jegyeztem meg miközben szabad kezemmel elhúztam a szemeibe lógó haját. - Nem mondod? - szólt vissza kissé gúnyosan, de most az egyszer elnézem neki, mert részeg, és nincs a legjobb bőrben. - Menjünk haza.. -segítettem fel. Kijjebb léptünk, és a csapnál megmosta az arcát meg kiöblítette a száját.

– Nocsak kit látnak szemeim. – hallottam meg mögülem az ismerős, mély hangot. Meglepetten kaptam Chanyeolra tekintetemet, aki Hunniet stírölte egy érdekes mosollyal az arcán. – Rég láttalak Sehunnie. – simított végig a karján, majd felém fordult. – Szóval vele jársz! – fogta meg az egyik kezemet – Hát akkor sajnálom, Baekhyun. Eddig úgy voltam vele, hogy nem hajtok rád, mivel van barátod, én meg végtelenül rendes vagyok. – erre barátom csak gúnyosan horkantott egyet. – De arra nem számítottam, hogy ez a Sehun az! – folytatta a magasabb.

– Szóval mivel Sehunnal vagyok együtt, rám hajtasz? – húztam fel a szemöldökömet, mire csak bólintott. – Sajnálom, de én tényleg … – fagytam le egy pillanatra, hogy mit mondjak. Szeretem? Nem...még azt hiszem ezt nem tudnám mondani… –...kedvelem Hunniet. Nem fogok vele szakítani miattad. – húztam el a kezemet.

– Majd meglátjuk. – hajolt oda hozzám, mire elfordítottam a fejemet, nehogy rosszul süljön el a dolog. De ő csak vigyorgott, és puha ajkait az arcomra nyomta, majd el is tűnt a mosdóból.

***

Miután Sehun jobban érezte magát inkább haza indultunk. Szinte végig Chanyeolon járt az agyam. Mit gondol ez magáról, hogy csak így eltud csábítani Sehuntól! Milyen egy beképzelt pöcs!

Otthon lezuhanyoztunk egyesével Hunnieval, majd az ágyamba dőltünk mind a ketten. Nem igazán tudtam aludni. Az agyam folyamatosan pörgött. De ahogy elnéztem a forgolódó barátomat mellettem, ő se volt másképp.

– Sehun-ah… Honnan ismered Chanyeolt? – fordultam felé kíváncsian. Ő is így tett.

– Munka közben ismertem meg, talán egy éve. Egy ideig jóban voltunk, de ő közben otthagyta a munkáját és mást keresett. – vonta meg a vállát, majd magához ölelt. Annyira jól esett az ölelése. Nem akarom, hogy többé elengedjen…

A szívem majd kiugrott helyéről, ahogy a fejem tetejét kezdte el csókokkal bombázni. Azt hiszem megnyertem a főnyereményt vele. Mosolyogva ültem fel, majd adtam egy puszit szájára. Ezután a hátára fordítva őt ültem csípőjére és onnan néztem le rá.

Kíváncsian pislogott felém. Felé villantottam fogaimat, amit nem hiszem, hogy látott a sötétbe, azután lehajoltam, hogy birtokba vegyem édes ajkait. Minden ellenvetés nélkül viszonozta a gesztust, közben kezeit csípőmre vezette. Párnáimon végig nyalva mélyítette el csókunkat. Nekem itt szállt el minden „erőm”. Lassan kezdtem el mozgatni csípőmet, ezzel izgatva őt. -...vesztettem… suttogtam szinte a szájába, mire vigyorogva tepert maga alá. Kezeimet lefogta a fejem mellett, és rám ült, hogy ne nagyon tudjak ficánkolni.

– Végre kimondtad… -nyalt végig alsó ajkán, majd hozzám lehajolva harapott nyakamba egy szép foltot hagyva maga után. Onnan tovább haladt a fülemhez, amit megrágcsált, és igen perverz dolgokat suttogott. Mire felemelkedett, szerintem már a paradicsomhoz hasonló színben viríthatott az arcom. Pillanatokon belül lekapta magáról és rólam is a felsőt, utána leszállva rólam elhagyta a szobát. Nem kellett sokat várnom, hogy viszont lássam az ajtóban, egy bilinccsel a kezében. – Ugye ezt nem akarod használni? – döntöttem kicsit meg a fejemet és hunyorogva néztem rá. Ő csak egy hatalmas vigyorral a képén közelített felém.

***

– Ahh...Sehunh…. -nyögtem nevét, mikor már kitudja hanyadjára mentem el. Az egész testem ragadt az izzadságtól, és az élvezetemtől, Hunnie mégis szüntelenül izgatott fel újra és újra. Kezeim a fejem fölött voltak össze kötve az általa hozott bilincsel. Had ne mondjam, maga volt a kínzás, ahogyan rám hajolva mozgatta a csípőjét, és nem tudtam hozzá érni. Annyira vonzó volt, ahogy megcsillant néhol egy egy izzadság csepp a homlokán, vagy épp a kulcscsontján. Vizes tincsei a szemébe lógtak, amiket legszívesebben arrébb söpörtem volna. - Kérlekh….szedd el … -lihegtem neki, remélhetőleg egész érthetően. Persze mintha meg se hallotta volna gyorsított csípő mozgásán, majd rám hajolva harapott rá egyik mellbimbómra. Olyan erővel tette ezt, hogy egy kisebb sikkantás hagyta el a számat. - Sehuun...kérlek.. - kérleltem tovább, de ahogy eddig, most se hallgatott meg. Tény, hogy hihetetlenül felizgatott minden egyes mozdulata, de kész szenvedés volt hogy nem tudok hozzá érni. Szájával átvándorolt a másik oldalamra, majd feljebb haladva nyomott egy puszit a szájamra, azután felegyenesedett. Szívem szerint vissza húztam volna, hogy folytassa amit az előbb csinált.

Kihúzódva belőlem fordított a négykézláb, és úgy vezette vissza belém hatalmas merevedését. Hideg ujjat végig húzta gerincem mentén, amibe beleborzongtam. Utána ismét álló tagomra simította kezét és izgatta azt. Egyre gyorsabb mozgással hajszolt engem is, s magát is a kielégülés felé, ami percek múlva bekövetkezett. Szinte egyszerre nyögve élveztünk el. Én kezébe, míg ő belém. Ahogy elöntött belül a forróság rogytam az agyára, levegő utána kapkodva. Sehun kihúzódott belőlem, és végre levette a kezemről a hülye bilincsét. Meg akartam csókolni, de nem igen volt erőm még mozogni. Miután megtörölgetett engem is, valamint magát is, mellém feküdt és magára húzott. Az hiszem még mondott is valamit, de én már rég félálomban voltam, így nem igazán fogtam fel a szavait.

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Lemászva Sehunról kerestem meg a párna alá rejtett készüléket, majd elhúztam a zöld ikon, mikor elolvastam Jongdae nevét. - Igen..? -szóltam bele még szinte alva. - Bocsi, hogy felkeltettelek. De küldtem egy linket. Azt hiszem muszáj megnézed! Sehun munkájáról van szó..

– Jongdae! -emeltem fel kissé a hangomat – Nem érdekel! Kérlek ne kutakodj Sehun után! Ha akarja elmondja mit dolgozik! -zártam le ezzel a témát. – Ha nincs más leteszem. – mivel nem kaptam választ, kinyomva a telefont feküdtem vissza.

– Mit akart a haverod..? – hallottam meg Hunnie álmos hangját, ami mosolyt csalt az arcomra. Vissza bújtam hozzá és ujjaival kezdtem el játszani. Csak jött a hülyeségeivel. Semmi fontos. -vontam meg a vállamat. – Élvezted a tegnap estét. – tette fel hirtelen a semmiből a kérdést mosolyogva. Szemei lehunyva voltak, így nem láthatta ahogy fülig pirultam, csak a gondolatára is. Kissé félek neki bevallani, hogy mennyire felizgatott, hogy erőszakosabb volt. Ugye nem fog furcsának nézni ez miatt? De hát még is egy egyenes választ akar. Elmondjam neki, hogy rohadtul élveztem, ahogy kínzott néha?! Nem! Biztos hogy nem fogom! Még elkönyvel valami mazochista ribancnak!

-..neeeeem volt rossz.. -húztam el a szót, és picit el is halkultam. - Elmegyek zuhanyozni. - álltam fel és magam mögött hagytam az önelégülten vigyorgó fiút.

***

Az utcán sétálgattam nagy magányomban, hisz Sehun is meg Jongdae is dolgozott. Jongin egyetemen volt, Joonmyun meg a barátjával. Nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így céltalanul róttam Szöul utcáit. Néha betévedt egy ruha üzletbe, de nem volt sok pénzem így semmi se vettem magamnak. Így ment egész nap. Miután elfáradtam beültem egy kocsma szerűségbe. Mivel tegnap este elég sokat ittam, csak egy gyenge koktélt kértem, mire az eladó csávó elfintorodott. Miután valami nem túl szépet elmotyogott az orra alatt a kezembe nyomta a piámat és elkérte érte a pénzt. Idióta homofóbok… Elítélnek már akkor ha nem sört iszom.

Mikor már épp indultam volna erről az undorító helyről el, neki ütköztem egy ismerős alaknak. Akit azt hiszem a hátam közepére se kívántam a tegnapi kijelentése után.

-Szia Baekhyun! - vigyorgott rám hatalmas mosolyával, amit be kell hogy valljak, iszonyú aranyos volt. - Szia.. Mi járatban? -néztem fel rá.

– Nem volt jobb dolgom, és itt lakok a szemközti háztömbben. – mutatott egy kissé lepukkant ház felé. - Értem. Hát örülök, hogy össze futottunk. - köszöntem volna el, de megragadta a csuklómat. - Hyunnie… Tudom, semmi okod rá, hogy igent mondj.. De nem igazán van programom mára, és nem akarok egyedül lenni. Nem jössz át, csak egy órára? - szemei olyan kétségbeesettek voltak. Végül is mi bajom lehet, ha felmegyek egy órára? Megerőszakolni nem fog. Annyira én is meg tudtom magam védeni, na meg nem is úgy nézz ki.

Hossza gondolkodás után beleegyeztem, majd mire észbe kaptam már fent voltunk, és a kanapéján ültünk. Nem volt egy nagy lakás. Az egész három helyiségből állt. A nappaliból, ami együtt volt a konyhával, egy kisebb fürdőből, és egy hálószobából, amiben csak egy ágy és egy szekrény fért el. Egy embernek persze elég.

Kicsit kényelmetlen volt ahogy az ölőhely két végében ültünk, a kezünket tördelve, és a tévét szuggerálva. Mit mondhatnék neki? Várjunk! Sehun azt mondta együtt dolgoztak… Talán ha megkérdezem őt is honnan ismeri Sehunt… Nem! Én Hunnietól akarom hallani miért titkolja ennyire…

-Hogy hogy egyedül voltál? - törte meg a csendet. - Csak nem ért rá senki se. - vontam meg a vállamat. Ah meg akarom kérdezni! - Egyébként Chanyeol.. - fordultam felé. - Te honnan ismered Sehunt? - másztam kicsit közelebb is hozzá.

– Együtt dolgoztunk régen, majd össze jöttünk pár hónapra. Mivel nem épp párkapcsolat barát munkánk volt, én otthagytam miatta, de ő túlságosan is ragaszkodott hozzá, így szakítottunk úgy négy öt hónapja. – mondta ki egyszerűen a szavakat. Azt hiszem valahol ott lemaradtam, hogy jártak. Sehun nekem ezt nem említette! Jó végül is lehet nem akart ezzel terhelni. De ez a csávó azt mondta rám mozdul! Viszont ha már így bele kezdett… Talán mégis rá kéne kérdeznem a munkára?

-...mi az a „nem párkapcsolat barát munka”? -tettem fel végül egy kérdést, amit a legkevésbé sem akartam.  

Don't forget

Baekhyun pov'

Egy egyszerű szerelmi történetre vágyik mindenki, egy boldog véggel. Ez nekem részben meg is adatott. Már a legelején bele szerettem. Onnantól kezdve, hogy megláttam, mindig a nyomában voltam. Haza kísértem az iskolából, minden szünetben átmentem a termükbe beszélgetni vele. Tehát minden szabad időmet vele töltöttem, így szép lassan az életem részévé vált.

Vele mindig boldog voltam.

Ma van egy éve annak a napnak, hogy szerelmet vallottam neki. Még mindig tisztán emlékszem minden pillanatára. 

Melegebb volt mint ma, és az eső sem esett ilyen kegyetlenül. Mind a kettőnkön csak egy vékony, sötét színű pulcsi volt. Éppen haza felé sétáltunk, vagy is hozzá. Ő egy kicsit előttem ment és folyamatosan beszélt, hogy milyen napja volt. Annyira imádtam amikor, belefeledkezve mindenbe, magyarázz. Végül egyszer csak úgy benyögtem neki, hogy szeretem. Erre mind a ketten megálltunk. Ő hátra akart fordulni, de én – szinte kiabálva – utasítottam, hogy ne mozduljon. Nem akartam látni az undort a szemeiben. Néhány percig csak úgy álltunk, némán, de végül utasításom ellenére is megfordult. Én rögtön összeszorítottam szemeimet, és fejemet lehajtottam, hogy ne lássam. Csak álltam előtte mint a cövek. Nem szóltam semmit, és a lélegzetem visszatartva vártam mi lesz most. Mit gondolhat rólam? Undorodik? Elítél?

Nem volt időm több kérdésen gondolkozni, megéreztem meleg kezét államon, amivel gyengéden maga felé fordította fejemet, ezzel próbálva rávenni, hogy ránézzek. De pilláimat azután se nyitottam ki.

"-Nézz rám." – hallottam meg megnyugtató hangját, mire nem bírtam tovább. Szemeim lassan kinyitottam. Tekintetét rögtön enyémbe fúrta.

"-Komolyan mondtad? Azt, hogy szeretsz?" -teljes komolysággal nézett a szemembe. Nem tudtam megszólalni, csak bólintottam egy aprót. Ahogy ezt megtettem, már puha ajkait enyémeken éreztem. Bizonytalanul csókoltam vissza neki, hisz még..nem csináltam ilyet sose.

Rég történt, azonban még mindig feltudom idézni gyönyörű mosolyát, miután elvált ajkaimtól. Emlékszem bódító illatára, magabiztos tekintetére, édes ajkaira. Ha akarnám se tudnám elfelejteni.

Sok olyan pillanat volt a kapcsolatunkban, amiket soha se fogok elfelejteni. Mint például az első randink. Chanyeol.. Emlékszel rá?

Egy kis moziba mentünk megnézni egy filmet. Aazt nem tudám megmondani mit néztünk, mivel végig azzal voltam elfoglalva, ahogy a combomat, és a kezemet cirógatta, közben kezei néha néha eltévedtek igen rossz irányba.

Végül nála kötöttünk ki, a szobájában, kettesben. Akkor este megtörtént köztünk az első..pontosabban egymással, először feküdtünk le. Nekem minden értelembe új volt a dolog, de ő tapasztaltabb volt. Végig vigyázott rám, gyengéd volt velem. Olyan érzéseket tapasztalhattam meg, amiket sosem hittem, hogy egy ember hogyan képes néhány érintéssel, mozdulattal kihozni a másik félből. Chanyeol által ezt is átélhettem. Éreztem minden egyes szívdobbanását, lélegzet vételét. Nem értettem, hogy képes szimpla mozdulatokkal felém sugározni az összes érzését.

Egész éjjel szenvedélyes nyögéseink töltötték be a szoba csendjét. Éreztem, hogy szeret, hogy mennyire vágyik rám. Próbáltam ugyan úgy cselekedni mint ő, át adni az érzéseimet. Akkor este úgy éreztem, újra és újra belé szeretek.

Nem tagadom, az első alkalom fájt. Bár testileg nem volt a legjobb, de a hangulat, maga ő, hogy ott volt velem, elterelték a fajdalomról a figyelmem. Minden mozdulata, sóhaja, nyögése bele vésődött a fejembe.

Sokszor fürödtünk együtt. Egyik téli napon, amikor, azt hiszem életem legrosszabb napja volt, elmentem egy meleg fürdőt venni otthon, suli után. Egy kicsit elbóbiskoltam a kádban. Később arra lettem figyelmes, hogy valaki megcsókol. Tudtam, hogy csak Chanyeol lehet az, hiszen mást nem engedett be anya szó nélkül a házba. Kinyitottam szemeim, és ott állt előttem meztelenül. Újból megcsókolt, amit készségesen viszonoztam, közben beült hozzám a kádba. Megnyugtatott jelenlétével. Az egész szar napomat, egy csókkal jobbá tette.

Akkor még csak pár hete voltunk együtt, így szerettem az ilyen meghitt pillanatokat mert sokat beszélgettünk. Aznap tudtam meg, hogy a kedvenc virága; a fehér, angol rózsa. Kissé talán lányos, de attól függetlenül passzolt hozzá.

Hosszas elmélkedés után, a múltról, felvettem fekete lakk cipőmet, kivettem a vázából egy nagy csokor fehér rózsát, és úgy léptem ki a házból a sötét kocsihoz. Út közben még sok emlék eszembe jutott.

Mint amikor egy aranyos lány rámozdult Chanyeolra. Nagyon féltékeny voltam. Sokat törődött a lánnyal, de mégse vette észre mit érez ő, iránta. Végül amikor a lány szerelmet vallott neki, Channie visszautasította, hogy neki van már barátja. Utána sokáig bűntudata volt. Lassan eltávolodott tőle a lány, és már csak köszönő viszonyban voltak. Nem álltak le órákat beszélgetni soha többet.

Néha mosolyt csaltak az arcomra gondolataim, néha könnyek szöktek a szemebe. Az út egy örökké valóságnak tűnt, még is amikor oda értünk a cél állomáshoz olyan volt, mintha alig két perce ültem volna a kocsiba. Anya a kezembe adott egy fekete esernyőt, és úgy indultam meg a feketébe öltözött tömeg felé.

Egyik kezemben az esernyőt, a másikban a csokor virágot szorongatva tettem meg azt a pár lépést a koporsó felé. Kellőképp meghajoltam az említett dolog előtt, ráraktam a rózsát, és végleg elbúcsúztam tőle, egy mosoly kíséretében. Nem akarná, hogy sírjak. Tudom. Meg ígértem neki, nem sírok többet.

Régebben gyakran voltam rossz kedvű, mivel elég érzékeny vagyok. Ő mindig meg vigasztalt, és erős maradt mellettem. Egyszer láttam őt sírni, de akkor is makacsul állította, ő nem sír.

Még egy utolsó pillantást vetettem a virágokkal körbe rakott koporsóra, majd hátat fordítva mentem szüleimhez. Néhány perc múlva már csak azt figyeltem, hogyan temetik el a földbe szerelmem. Szomorú voltam, még is boldog, hogy végre nem kell többé szenvednie. Nem sírtam, csak gyengéden mosolyogtam, hogy az utolsó emléke rólam ne a bánatos arcom legyen.

Ma van egy éve, hogy szerelmet vallottam neki. A mai napig nem bánom. Ha tehetném, újra elmondanám neki azt, amit aznap:

„Szeretlek, Chanyeol..."

Csak egy éjszaka: 5. fejezet

Ahh...fejem… – kaptam a fájó ponthoz a kezemet, közben lassan kinyitottam a szemeimet. Ismerős illat vett körbe. Egy mély levegőt vettem, majd próbáltam felülni, de egy kéz a mellkasomon nem hagyta. Magam mellé néztem, és ott volt ő. Sehun mellettem feküdt félmeztelenül, és közben engem ölelgetett. Egy hatalmasat ásítottam, majd az oldalamra fordulva bűvöltem a mellettem alvó arcát. Hogy lehet, ilyen helyes..? -simítottam végig arcélén, mire kicsit megrezzent. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira. Amióta együtt vagyunk, mindig elszáll a dühöm – amit általában ő okozott – ha velem kel reggel.

– Lyukat fogsz égetni az arcomba… – motyogta az orra alatt, és közelebb húzott magához.

– Ébren vagy? – lepődtem meg. – A mocorgásodra nem nehéz felkelni. – mosolyodott el. – Hogy vagy? Nem vagy másnapos? – tekintett rám fél szemmel.

– Picit fáj a fejem, de semmi több. – rejtettem el az arcomat mellkasába. – Ennek örülök. – simított végig hátamon és adott egy puszit a hajamba. – Nem akarsz együtt zuhanyozni? -éreztem a hangján, hogy vigyorog, azzal a perverz mosolyával. – Még egy picit maradjunk így… – olyan szorosan bújtam hozzá, hogy már levegőt is alig kaptam, de nem érdekelt. Nagyon ritka volt, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, hogy hallom, a szíve dobogását, ami kissé gyorsabb volt a megszokottnál. – Van valami baj? – néztem fel rá, de ő csak mosolygott és megrázta a fejét.

– Csak örülök, hogy jól vagy. Viszont ne csinálj olyat többé, mint tegnap. És ne igyál ennyit, hacsak nem vagyok veled! – aranyos volt ahogy aggódik értem. – Ha hamarabb jelentkezel, akkor nem mentem volna el inni a többiekkel…

– Tehát az én hibám? – húzta fel egyik szemöldökét, amire bólintottam. – Jól van, Byun Baekhyun. Ezek után várhatod, hogy kielégítselek. – tolt el magától és hátat fordított nekem.

– Kettőnk közül te vagy a szex mániás. Legalábbis te vagy jobban az. Szerintem te kevesebb ideig bírod mint én. – ültem fel török ülésben, és morcosan néztem a hátát. – Akarsz fogadni? – fordult vissza a hátára, és kezeit a feje alá tette. – Igen! Mi a tét? – biztos, hogy én nyerem ezt meg. Kibírtam 22 évet szex nélkül. Még pár nap mit számít? – Ha én nyerek, megteszel nekem bármit, amit csak akarok. – Rendben! -egyeztem bele. – Ha én nyerek, akkor meg te teszel meg nem bármit, amit csak kérek! - nyújtottam felé a kezemet, amit ő megrázott. - Biztos nyerek.. - suttogta, majd egy pillanat alatt az ágyra döntött kezeimet meg lefogta a fejem fölött. Ajkaimra hajolt, és egy kisebb csók után harapdálni kezdte őket. Ahh… úgy nézz ki ő mocskosan játszik.. Hát ha így állunk!

Nem viszonoztam egy csókját se, és minden egyes nyögést és sóhajt – naaagyon nehezen – vissza tartottam. Ez megtette a hatását és elvált tőlem, utána meg a fülemhez hajolt. – Ha én nyerek, ki foglak kötözni az ágyhoz, és nagyon durván megduglak. – suttogta. Forró leheltétől kirázott a hideg. Alsó ajkamat beharapva néztem ahogy felemelkedik és kimegy a szobából.

Hogy fogom én ezt kibírni?

Miután lezuhanyoztam, a csípőmön egy törülközőbe mentem ki a fürdőből, és úgy járkáltam az egész lakásba, mert hát miért ne? Kimentem a nappaliba, ahol Sehun épp tévét nézett. Szépen elmentem előtte, a telefonomat „véletlen” leejtve, majd felé pucsítva hajoltam le érte. De ahogy oldalt ránéztem, még csak észre se vett. – Ha ezzel akarsz nyerni, az halott ügy. – sandított rám egy félmosollyal, amitől annyira zavarba jöttem, hogy ahogy próbáltam elsietni onnan, szépen eltaknyoltam a puha szőnyegen.

-Béna.. -állt elém barátom és felsegített. - Figyelj oda jobban. És öltözz fel, mert megfázol. - adott egy puszit a homlokomra, és kissé fenekemre csapott. Szót fogadva neki mentem be a szobájába. Mivel csak a tegnapi lehányt ruhám volt itt, bátran nyúltam Hunnie szekrényébe és kerestem magamnak valami ruhát ami viszonylag jó rám, és nem úgy nézek ki benne mint egy hajléktalan, úgy lóg rajtam. Ez elég sikertelenül ment, mert a nadrág folyton lecsúszott rólam még övvel is, a póló..az meg végül is elment.

***

Mivel tegnap csak úgy hátrahagytam Jongdaet, nagyon kíváncsi volt mi történt tegnap, így írt egy sms-t hogy egyre menjek át. Nem szívesen hagytam itt Sehunt, hisz ki tudja mikor fogunk legközelebb találkozni, de abból szempontból jó volt, hogy távol vagyok tőle, és nem kell visszafognom magamat.

Ahogy beléptem barátom lakásába, ugrott a nyakamba és támadott le a kérdéseivel.

– Azt mondtad vissza jössz! De úgy egy óra múlva feladtam és elmentem. – húzta a száját. – Dugtatok. Mi? Legalább előtte helyre tetted?! – ültünk le a kanapéra közben.

-Igazából… -gondolkoztam el, hogy hol kezdjem. - Felmentem hozzá, és be is csengettem, de valami tök idegen ember nyitott ajtót. - kezdtem bele – Én meg hát kissé kiakadva üvöltöttem le az idegen, fél pucér, baba arcú pasit, hogy hogy képzeli, hogy a barátomnál van, és miért félmeztelen, meg mi egy más. Azt hiszem még sírtam is.. - vakartam meg zavartan a tarkómat.

– Állj. Szóval megcsalt?! És te még ott maradtál nála estére? – nézett a szemeimbe Jongdae dühösen. – Hadd fejezzem be. – sóhajtottam egyet és hátra dőltem. – Miután befejeztem a hisztit, láttam a srácon, hogy nem igen tudja mi is a problémám, ki a franc vagyok, és ki az én pasim. Szóval vártam a válaszára, végig szemezve vele… majd egy jó pár perc kellett hozzá, hogy megszólaljon. – a lábaimat felhúztam a kanapéra. – Na és most jön a nagyon ciki rész. – döntöttem homlokomat a térdeimre. – Rossz emeleten voltam és rossz ajtó előtt. – hadd ne mondjam, barátomból itt tört ki a nevetés. - Jól van na. Előfordul az ilyen.. -halkultam el.

– És szegény pára mit szólt hozzá? – törölgette a könnyeit. – Csak elhordott minden féle szarnak, hogy ő egész nap dolgozik, és hogy hajnali 4 kor rohadtul nem kíváncsi az én dolgaimra és máskor jobban néztem meg hova megyek. Ezzel rám csapta az ajtót. – azt hiszem ezek után csak még jobban röhögött rajtam Jongdae.

***

Egy hét telt azóta, hogy fogadtunk Sehunnal. Ez alatt a hét nap alatt, furcsa mód egyszer se tűnt el és minden nap találkoztunk. Eddig mind a ketten jól tartottuk magunkat. Viszont ma van a hónap fordulónk. Mi az már, hogy egy hónaposak vagyunk, és nem fekhetünk le egymással. Vagy igen, de nem, én nyerni akarok! Egész héten a másikat kínoztuk. Igen, azt hiszem ez a megfelelő szó. Volt, hogy ő egész nap anyaszült meztelenül sétálgatott halál nyugodtan a házban, meg amikor elment zuhanyozni, nyitva hagyta az ajtót, hogy szabad belátásom legyen, illetve olyan kurva szexi hangokat adott ki. Azt nem tudom mire fel, de ha nem lenne az a hülye fogadás, már rég kikötöztem volna magamat az ágyhoz, hogy csináljon velem amit csak akar.

Persze én sem hagytam magamat. Jó párszor eljátszottam vele, hogy amíg aludt rámásztam, és addig csókolgattam, meg simogattam ahol csak értem, amíg fel nem kelt. Mind a két téren. Viszont ilyenkor mindig csak ledobott magáról és hátat fordítva aludt tovább.

Ma este elmegyünk vacsorázni, aztán meg bulizni. Ott bedobom magamat! Rá fogom venni este, hogy lefeküdjön velem, és ő fog kezdeményezni.

A vacsora – mint minden egyes étkezésünk – egy drága Gangnami étteremben volt. Nem volt igazán izgalmas a számomra. Továbbra se voltam oda ezekért a puccos dolgokért. Nem értem miért nem lehet pizzát enni a szobában. Jó, oké nincs okom panaszra, hiszen mindig ő fizetett. Sőt nem csak a kaját. Gyakran vett nekem holmikat… túl gyakran. Én meg ezeket csak azzal tudtam viszonozni, hogy órákra, vagy egy egész napra hagyom, hogy az övé legyek. Nem mintha engem zavart volna, hiszen Sehun isteni volt az ágyban. Pillanatok alatt megtalálta az érzékeny pontjaimat. Ahh. Most nem ez a lényeg.

– Hova megyünk az után? – néztem fel rá. – Ahol először találkoztunk. – mosolyodott el, amivel engem is erre késztetett. Jó lesz ismét ott lenni, ahol minden elkezdődött.

– Na! Csak még egy kört… – nyomta az hatodik felesemet a kezembe Sehun. – Tudom mit akarsz! Le akarsz itatni, hogy utána ágyba csábíts! – toltam el a kezét és inkább otthagyva őt mentem a táncoló ember tömegbe. Egy ideig vártam, hátha utánam jön, de be kellett látnom, nem. Így nem törődve vele kezdtem el táncolni az első fiúval aki rám mozdult. Szeretem ezt a helyet, mert nagy részben melegek vannak itt. Néhány heteró lány is be szokott tévedni, de miután az összes helyes pasi lekoptatja őket, tovább is állnak.

Visszatérve a táncpartneremre. Igen helyes volt. Nálam jóval magasabb, ami nagyon is bejött. Vörös haja, nagyon jó állt neki, és szét álló fülei meg hihetetlenül édesek voltak. Próbáltam nem túl félreérthető lenni vele, hisz mégis barátom van, de igenis élveztem azt, hogy mások szerint – jelenleg a magas fiú szerint – jól nézek ki.

– Szia! Chanyeol vagyok! – hajolt a fülemhez, hogy bemutatkozzon. Szimpatikus volt, már attól, hogy ezzel kezdte, nem úgy mint Sehunnal, akivel szex közben nyögtük oda a másiknak a nevünket. – Szia! Baekhyun. – viszonoztam hatalmas vigyorát. – Nem akarsz inni valamit és beszélgetni? – fogta meg a kezemet és válasz nélkül húzott ki a tömegből. A pulthoz érve körbe néztem, és szomorúan vettem észre, hogy Sehun bizony sehol sincs. Egy nagyot sóhajtva ültem le Chanyeol mellé, ezzel elfogadva a meghívását.

Ha akkor tudtam volna, mit indít el ez az egy ital, nem hogy nem egyezek bele a meghívásba, de még a bulizni se jöttem volna el.

Csak egy éjszaka: 4.fejezet

– Hogy aludtál..? – szólalt meg Hunnie, miután kellőképp magához tért. – Ugye nem fáj semmid? – húzódott egy perverz mosoly az arcára, mire egy kicsit megütöttem a mellkasát, de erre csak a nyakamba hajolt és csókolgatni kezdte azt. – Jól aludtam, mert velem voltál végig, és nem, nem fáj semmim. – engedtem, hogy ajkai – ki tudja már hányadgyára – felfedező utat tegyenek a nyakamon. Viszont amikor éreztem, hogy elkezdi az egyik ponton kiszívni eltoltam magamtól, mire csak kérdőn nézett.

– Figyelj. Szerintem én már úgy nézek ki mint egy dalmata, míg rajtad a legkisebb folt sincs sincs. Nem tartom túl igazságosnak ezt a dolgot. - húztam a számat – Szóval engedd meg, hogy valahol hagyjak rajtad egy foltot!

-Sajnálom. - rázta meg a fejét. Ezután minden további nélkül engedtem el és fordítottam neki hátat. Miért olyan cucc egy kis szívás folt?! Bezzeg én meg hagyjak neki bármit… - Baekhyun.. Ne legyél mérges. - ölelte át hátulról és a tarkómra puszilt. - Ha ennyire nem tetszik, többször nem jelöllek meg. - Nem erre gondoltam! - ültem fel és ránéztem. Erre ő is felült. - Csak...így olyan mintha te kijelentenéd, hogy a tiéd vagyok, de én ezt nem tehetem meg veled. - sütöttem le a szemeimet és a takaró sarkával játszadoztam. Egy jó pár percig nem szólalt meg, de éreztem a tekintetét magamon.

– Ahh… jól van. – adta be a derekát. – De akkor valami olyan helyre ahol takarja a ruha… – terült el kiszolgáltatottan előttem. Elégedett mosollyal az arcomon másztam rá és félmeztelen felső testén cikázott a tekintetem. Majd hosszas gondolkodás utána, találtam egy megfelelő pontot. Azonban mielőtt oda hajoltam volna, megcsókoltam puha párnáit, és onnan haladtam egyre lejjebb az állára, a nyakára, a kulcscsontjára, végig a mellkasán és a hasán. Kis akcióm alatt apró nyögések és sóhajok hagyták el a száját, ami hát rohadtul szexi volt. Idő közben egyik keze a hajamba siklott, és mikor alhasánál voltam, már tolt volna lejjebb ágyékához. Kérésének nem téve eleget emelkedtem fel hogy lássam a vágytól csillogó szemeit. Szinte sugárzott a tekintetéből, hogy milyen gondolatok járnak a fejében. Ám most nem kap meg ilyen gyorsan. A kiválasztott pontot szuggeráltam a szememmel, majd végig nyalva ajkaimon tapadtam a kiszemelt helyre, a derekán és kezdtem el munkálkodni a folton. Sehun egyre erősebben markolt barna tincseim közé.

Jó pár iszonyúan izgató nyögés után, ami az alattam fekvőből jött ki, elégedetten emeltem fel fejemet, és néztem rá munkám gyümölcsére. A lilás pirosas folt, csak úgy világított fehér bőrén, ami arra késztetett, hogy még egy puszit leheljek rá.

***

Majdnem egy hónapja járunk hivatalosan is Sehunnal. Nem mondom, hogy bökkenő mentes a kapcsolatunk, hiszen néha vitáztunk, de egyébként mondhatom, hogy szinte tökéletes volt minden. Ennyi idő alatt, nagyon sok dolgot tudtam meg róla. Beszélt a családjáról, bemutatott pár barátjának is, akikkel elmentünk heti egyszer bulizni. Volt, hogy nálam aludt, vagy elkísért a munkába. Röviden, nagyon boldog voltam vele. Egyetlen egy dolgot kivéve…

– Már megint? – piszkált meg a tollával Jongdae, mikor a bárpulthoz leültem, fejemet az asztalba ütögetve. Ma nem dolgoztam, de muszáj volt találkoznom barátommal, hogy elsírjam neki a gondomat ismét. Kérdésére csak bólintottam neki egy picit, majd tovább mérgelődtem magamban. Nem is kellett sokat várni, mert ismert engem eléggé, hogy tudja most alkoholra van szükségem. Elém tett két felest, meg egy vodka martinit. Először lehúztam a rövideket, utána rögtön rá a másikat is. Amit máskor percekbe telik meginni, azt most elfogyasztottam másodpercek töredéke alatt

– Na mesélj. – könyökölt a pultra a másik oldalon. – Mit tett megint?

– Azt hiszem könnyű kitalálni. Megint azt mondta, hogy dolgoznia kell és hív ha végzett, de az tegnap délben volt. Több mint egy nap telt el… Annyira utálom, hogy ennyire titkolja a munkáját! Mi olyan nagy cucc benne?! Akármikor rákérdezek, csak annyit mond, hogy lehet nem nézném jól szemmel, vagy nem bírnám elviselni. Mi a francot dolgozik ez?! – tört ki belőlem végül minden – Meg tegnap meg akartam hívni ebédelni az egyetem menzájára, de nem, ő nem hajlandó oda menni mert sokan vannak. Ezért persze, hogy nekem kellett megint ellógnom az órámat, hogy valami megfizethetetlen helyen együnk Gangnamban aztán felmenjünk hozzá dugni. – kezdtem el megint a fejemet verni az asztalba. Tényleg elegem volt már ebből. Tény és való, hogy nagyon jól megvoltunk ha kettesben voltunk. Akkor csak mi ketten voltunk. De ha emberek közé mentünk, mint például bulizni, sokszor hagyott egyedül míg ő másokkal táncolt, vagy volt olyan is, hogy annyit ivott, hogy elfelejtette kivel jött, meg hol lakik és valami számomra – és valószínűleg számára is – vadidegen embernél aludt, és engem persze meg hátra hagyott a haverjaival a klubban. Ez miatt egy jó darabig veszekedtünk, aminek – mint minden eddigi összes veszekedésünknek – nem lett vége, mert szépen elterelte a figyelmemet és ágyba vitt.

– Kérsz még valamit? – szakított ki gondoltaimból Jongdae – Figyelj, ma korábban végzek. Ha akarod elmehetünk utána valahova. Úgy is amióta ezzel a sráccal lógsz nem voltunk együtt bulizni. Sőt, még Joonmyunékkal se találkoztál azóta. Ő is és Jongin is nagyon hiányol téged. Meg persze kíváncsiak a pasidra, akit még nekem se mutattál be… – köszörülte meg a torkát jelezve, hogy lassan ideje lenne bemutatnom.

– Nem tudom… Nem igazán van kedvem hozzá. Lehet közben hívni fog Sehun és mi van ha nem veszem észre? – tettem az államat az asztalon pihenő kezeimre.

– Baekhyun! És akkor meg mi van?! – ütött fejbe kissé. – Mintha nem is te lennél. Eltűnik napokra szó nélkül és meg sem magyarázza, aztán meg neked kell minden hívására ugranod mint egy kiskutya?! – kelt ki magából barátom. Sose hallottam még hogy felemeli a hangját. Legalábbis, hogy ennyire. Felemelkedve kezemről meredtem rá hatalmasakat pislogva. Most meglepett. Ahogy végig mondta mondandóját magamra hagyott, mert ki kellett szolgálnia pár vendéget.

Végül is igaza van. Miért ugráljak mindig úgy, ahogy Sehun akarja? Bár...minden ilyen pár napos eltűnése utána, akármikor átmentem hozzá, olyan fura volt. Éreztem tényleg, hogy szüksége van rám. Olyankor szorosan magához ölelt meg bújt hozzám, és végtelenül gyengéden bánt velem. Sose tudtam elképzelni, hogy mi történhetett vele. De ez nem ok arra, hogy úgy viselkedjek mint a kutyája.

– Jongdae! Hívd fel hyungot és Jongint! Ma bulizni fogunk! – álltam fel, és bármilyen fizetés nélkül távoztam onnan. Haza siettem, ahol lezuhanyoztam, és kikerestem a kedvenc ruha szettemet. Egy fekete csőnadrág alulra, felülre egy fekete póló, amire még egy piros láncokkal és mindenféle hasonlóval díszített felső. Talán két hete vettem őket. Nagyon imádtam. Nem egoizmusból, de rohadtul jól néztem ki benne és ezt mások is észre vették, illetve megjegyezték.

A szokásosnál jobban kisminkeltem magamat, majd mikor késznek láttam magamat, írtam a többieknek egy üzenetet, hogy hol és mikor találkozunk. Mivel Jongdae éjfélig dolgozik, ő csak később fog jönni. Mi a többiekkel már tizenegy előtt bent voltunk, és egy asztalnál ülve ittunk, meg beszélgettünk.

– Mikor fogjuk megismerni őt? – utalt Sehunra Jongin. – Már nagyon kíváncsi vagyok rá. – harapott telt ajkaiba.

– Tudom mire gondolsz, és jobb ha elfelejted! Ő az enyém. – nyújtottam rá ki a nyelvemet mint egy öt éves gyerek. – Ne nyújtogasd, mert a végén leharapom. – kacsintott rám, mire zavartan elkaptam a tekintetem róla. Utáltam, hogy ilyen könnyen zavarba hoz a perverz viccelődéseivel.

- Jajj. A mi kis Baconünk elvesztette a szüzességét, de még mindig olyan mint egy szűz kislány.. - rázta a fejét az idősebb. Ezt úgy utálom! Végre elvesztettem, de még mindig így kezelnek!

– Azt hiszem eleget ültünk. – állt fel Jongin a helyéről – Hyunnie, gyere velem táncolni. Te még egész fiatal vagy hozzám. Nem úgy mint hyung. – kacsintott ránk, majd megfogva behúzott a tömegbe és magára hagytuk Joonmyunt. Szerettem Jonginnal táncolni, mert nagyon is értett hozzá, mint ahhoz hogyan hozza zavarba az embert. Ezeket néha egyszerre csinálta, amikor fel akart szedni valakit. Akár lány, akár fiú volt az illető, az mindig barátom ágyában végezte.

***

– Baekhyun, szerintem ez nem egy jó ötlet. – fogta meg a kezemet Jongdae. – Hagyá' má’! Én most átmegyek hozzá! Elmondom neki mit gondolok róla! – hadonásztam össze vissza, majd megindultam valamerre, és reméltem arra van a metró. – Legalább hadd kísérjelek el. Ilyen állapotban a sarokig se jutsz. – karolt belém, mire köszönet kép adtam a szájára egy puszit. – Hyunnie. Ezt már megbeszéltük. Van barátod. Ne csókolgass csak úgy. – sóhajtott egyet.

– Ez csak részeg baleset. – vihogtam mint valami idióta és erősen kapaszkodtam barátomba, nehogy felbukjak valamiben és hogy viszonylag egyenesen tudjunk menni. Szépen lassan lementünk a metróhoz, majd negyven per múlva, már Sehun ajtaja előtt álltunk, és próbáltam beírni a kapu telefonba a kódját, amit még a múltkor kilestem.

– Ne segítsek? Még a szemeid is kissé más felé állnak, mint kéne. – röhögött mellettem Jongdae, mire csak egyik kezemet felemeltem és elé tettem. – Beszélj a tenyeremnek… – nyomkodtam tovább a számokat, mire végre sikerült bejutnom. – Várj meg itt bent. Csak elhordom mindennek...aztán jövök! – mondtam boldogan, majd nagy botladozások közepette – az isten se tudja hogyan – fellépcsőztem a megfelelő emeletre. Mire felértem, már folyt rólam a víz úgy leizzadtam. Kifújtam magamat, majd elkezdtem nyomkodni a csengőt. Talán tíz percig álltam és már mindent csináltam az ajtóval mikor hallottam, hogy kattan a zár.

Viszont nem épp az fogadott, amit vártam...

Csak egy éjszaka: 3.fejezet

[1905,12.249]

-Baekhyun. Ez nekem így nem megy. Látom, hogy fáj. Addig biztos nem fekszünk le egymással amíg rendbe nem jössz.. - Sehun szavaira csak a számat húztam, de végül is igaza volt. Én a fajdalom miatt nem élvezném az együtt létünket ő meg azért mert miatta érezném.

-Hunnie.. -kúsztam oda hozza és csípőjére ültem. - Előttem sok fiúval volta már? -tettem fel a kérdést ami már egy ideje szúrta az oldalamat. Láttam rajta ahogy erőlködik gondolkodás közben. Pillanatok múlva felmutatta négy ujját. Nem kéne meglepődnöm hiszen csak rá kell nézni és az ember a nadrágjába élvez. Mégis annyira rosszul érzem magamat. -Hány éves vagy?

– Húsz.

– Jársz egyetemre? – néztem gyönyörű szemeibe.

– Nem. De mi ez a hirtelen kérdez felelek? -simított végig arcomon. – Csak több dolgot akarok rólad tudni. -piszkáltam a pólója alját. – Neked nem kínos, hogy egy nálad idősebb fiúval vagy, aki ráadásul csak most vesztette el a szüzességét? – nagyon bizonytalan voltam. Mi van ha rájön mennyire nem passzolok hozzá? Tudom, hogy még fiatal vagyok. Szóval nem is álmodozom arról hogy örökre együtt leszünk mint a mesékben. Viszont ha már szakítanunk kell akkor se előbb.

– Na. Ne vágj ilyen képet. -húzott le egy szájra puszira majd a szemeimbe nézett. – egyáltalán nem vagy kínos a számomra. Ez eszedbe ne jusson. Te még csak egyszerűen most értél meg rá, hogy ilyen fajta kapcsolatod legyen. -nem akartam tovább boncolgatni ezt témát, mert csak rosszul éreztem magam tőle, így bólintottam egyet beleegyezően, és egy csókba vontam puha ajkait, majd mellkasára dőltem és hallgattam az egyenletes szívdobogását. Az enyém, az övével ellentétben majd kiugrott a helyéről. Hogy hogy ilyen nyugodt mellettem? Ez egy jó jel, nem? Hisz ez akkor azt jelenti, hogy kellőképp nyugodt tud maradni mellettem.

***

Reggel nagyon jó érzés volt úgy felkelni, hogy tudom mellettem van valaki. – kezdtem el tapogatózni Sehun után, hogy hozzá bújjak. Viszont akárhogy mozogtam és taperoltam az ágyat nem igazán találtam senkit sem. Így kinyitottam a szemeimet és rá kellett jönnöm; egyedül vagyok a szobában. Felültem és körbe néztem. Hunnie párnáján ott virított egy kisebb rózsaszín cetli:

„Sajnálom, hogy egyedül kellett felkelned. De korábban kellett dolgoznom menni. Ha bármire szükséged van szolgáld ki magad. A pulton hagytam egy kis pénzt. Ha szeretnél vegyél belőle magadnak valamit. Majd hívlak ha végeztem.

– Sehun.-"

Szóval ez a helyzet. Felkelthetett volna.. - dőltem vissza a puha ágyra és a plafont kezdtem el nézni. Este nekem is mennem kell dolgozni. Szóval ma nem hiszem, hogy találkozunk. Pedig annyi dolgot akarok kérdezni tőle…

Fél óra lustálkodás után felöltöztem, és a konyhába mentem. Nem akarok az lenni aki élősködik a másikon, szóval nem vettem el a pénzét. Az az övé. Mielőtt elmentem volna tőle, én is hagytam neki egy kis üzenetet.

„Legközelebb ne menj el szó nélkül! Kelts fel.. -Baekhyun-”

Őszintén nem tudtam mi mást írhatnék, így ennyivel megelégedtem.

***

Kilépve Sehun lakásából, a metró felé vettem az irányt. Minden ugyan olyan volt, még is minden más. Eddig nem szerettem tömegben utazni, ellenben most, olyan szépnek láttam mindent. Alig tudtam vissza tartani, hogy ne mosolyogjak mint egy idióta. Akármerre néztem, csak arra tudtam gondolni, hogy legközelebb a randinkon hova menjünk Sehunnal. Vagy, hogy milyen lesz ismét lefeküdni vele. Valahogy minden egyes gondolatom hozzá vezetett. Már-már úgy éreztem magam mint egy szerelmes tini lány.

A lakásomba beérve arcon csapott a valóság. Teljesen megfeledkeztem a rendetlenségről amit tegnap itt hagytam, így a napomat takarítással kezdtem. Először szellőztettem, utána összehajtogattam a ruháimat, mosogattam és mi egy mást. A fél napom takarítással telt, de utána megelégedve magammal huppantam a kis kanapéra és gyönyörködtem a tiszta, rendezett helyiségben. Ritka volt, hogy ennyire csillog minden.

– Még van egy órám indulásig. – állapítottam meg a telefonomra nézve.

Fél hét. Sehun még mindig nem jelentkezett. Felhívjam én? – nyitottam meg a profilját. – Mi van ha zavarom, és mérges lesz? Ah nem jó ötlet. - zártam le a telefonomat – De mégis… Lehet hogy örülne nekem..? Hisz járunk..vagyis még nem mondtuk, ki de hát..ez már járás.. Ugye?

– Ahh… -fetrengtem össze vissza. Nem igazán tudtam, hogy most mit tegyek. – Gyerünk Byun Baekhyun. Szedd magad össze! – ütöttem picit a saját arcomra, majd ismét feloldottam a telefonomat, megnyitottam a profilját, és rányomtam a telefonszámára. Egy nagy levegőt véve a fülemhez emeltem a készüléket.

„ A hívott fél jelenleg nem elérhető. Kérem pró….”

Mit is képzeltem? Dolgozik… – nyomtam ki a telefonomat és magam mellé tettem. Viszont épp hogy letettem, már csörgött is. Rá se nézve a képernyőre vettem fel.

– Baekhyun! Mi az egész neve annak a csávónak? – hallottam meg barátom, Jongdae hangját. – Csak te vagy az..? Miért érdekel? – húztam fel szemöldökeimet. – Csak kíváncsi vagyok, hogy ki az… – rögtön tudtam mit akar. Amikor az először volt barátom, akkor is ugyan ezt csinálta. Ő az oka, hogy szakított velem. – Nem! Nem csinálod ezt megint Jongdae! Nem akarom, hogy kutakodj utána! Megint ugyan az lesz a vége! – emeltem picit fel a hangomat. Nem értem minek kell bele avatkoznia a dolgomba!

-Hé! Nincs okod mérgesnek lenni rám! Örülj, hogy szakítottatok. A végén még téged is megerőszakolt volna! Vagy még rosszabb.. - halkult el. Nem akartam vele erről veszekedni ismét, hisz a legjobb barátom és ez már 3 éve volt. Tudom, hogy csak a legjobbat akarja nekem. De néha túlzásba viszi. - Hagyjuk. Már régen volt. - sóhajtottam egy nagyot – Ma jössz dolgozni? - Erre csak egy hümmögést kaptam mi szerint igen, majd még próbálta kiszedni belőlem Sehun nevét, de nem ment semmire. Meg őszintén. Ha akartam se tudtam volna elmondani neki, mert nem tudtam a család nevét. Se azt, kik a szülei, mivel foglalkoznak, ő mivel foglalkozik. Komolyan… Azon kívül, hogy Sehunnak hívják, húsz éves, nem jár egyetemre, Gangnamban lakik és valószínűleg eléggé pénzes, tudok róla valamit? És miért nem hívott még?!

***

Nem igazán szerettem a munkámat. Minden héten négyszer egy pubba dolgoztam mint pincér. Egészen színvonalas hely volt és a fizetés is jó volt, de utáltam, hogy mindenhez jó képet kell vágnom. Ha egy részeg vendég miatt eltörök valamit, vagy ha ő töri el és én a közelben vagyok, az mind az én hibám, és mosolyogva kell bocsánatot kérnem. Néha már nem is értettem miért nem mondtam még fel.

Azonban akármennyire is utáltam, most jól jött. Elterelte a gondoltaimat Sehunról valamennyire, és még Jongdae is itt volt, hogy biztosan ne gondoljak másra munka közben csak a dolgomra, na meg rá. Ha bármi konfliktus volt egy vevővel, ő rögtön ugrott segíteni, amiért hálás voltam. Persze egyedül is meg tudom oldani a problémáimat, de ha már van segítség, minek utasítsam vissza?

– Hyunnie! Vidd még ki a hetes asztal rendelését aztán végeztünk. – vigyorgott nekem barátom megkönnyebbülten. – Ma nálad alszok. – kezdtem összekészíteni az italokat a tálcára. – Ezt csak úgy kijelented? Nem kéne megkérdezned előtte? – háborodott fel, de csak egy vállrántás volt a válaszom. Örüljön, hogy szóltam. Sokszor csak minden szó nélkül beállítok, hogy én most ott alszok akkor is.

Talán, ha Jongdaevel leszek továbbra is, meg tudom fékezni magam, hogy ne hívogassam Sehunt.

Műszak vége után elmentünk egy kisboltba ahol vettünk instant levest, meg üdítőt, aztán felmentünk hozzá. Hadd ne mondjam, milyen bűz fogadott mikor kinyitotta a bejáratit. - Ember.. mikor nyitottál itt ablakot utoljára?! - rohantam az említett dologhoz és mint akinek az élete múlik rajta tártam ki és szívtam be a friss levegőt. Ha tudtam volna, hogy milyen undorító rendetlenség és bűz fogad, én hívom át magamhoz. Amikor ránéztem a mosogatóra, megmertem volna fogadni, hogy megmozdult.

– Szerintem általánosságban egész nagy a rend. – nézett körbe elégetten Jongdae, amire csak megforgattam a szememet.

***

Már eltelt két nap, de Sehun, még mindig nem jelentkezett. Ennyire elfoglalt lenne a munkájával? De basszus minek van állandóan kikapcsolva a telefonja?! Hát minek van az, ha nem azért hogy elérje az ember! Az elmúlt pát napban komolyan minden végig futott az agyamon onnantól kezdve, hogy meghalt, odáig, hogy gyűlöl és többé nem akar látni. Át gondoltam mindent amit tettem, de valahogy nem emlékszem semmire rosszra.

-Byun Baekhyun! – hallottam meg tanárom, nem túl fület kecsegtető hangját, amire rögtön felkaptam a fejemet a padról és közeledő alakját figyeltem. – Ha ennyire érdekesnek tartja az órámat, a következő órára, hozzon egy 15000 karakter meghaladó mítoszt egy hétköznapi dologról. Mint például, hogy miért csörög a telefon, honnan jön az áram, vagy amit akar. És most kérem fáradjon ki a teremből és már neki is láthat. – mutatott egyenes utat az ajtó felé, mire egy észre vétlen grimasz húzódott az arcomra, majd összeszedve a holmijaimat és kimentem a teremből. Legalább most van szabad két órám a következő előadásig. Utam az egyetem étkezőjébe vezetett, ahol vettem valami viszonylag ehetőnek tűnő ételt, és leültem az egyik üres asztalhoz.

Elővettem a telefonomat, és már minden félelem nélkül nyomtam meg Sehun számát gondolván, hogy nem veszi fel úgysem. Ez most se történt másképp. Továbbra sem elérhető. Hatalmasat sóhajtva hajtottam a fejemet az asztalra és az előttem levő tálcát néztem. Valahogy nem volt étvágyam. Nem éreztem magam éhesnek. Viszont ha már megvettem meg kéne ennem. De abból csak az lesz, hogy rosszul leszek és a vécében végzi az egész. Hosszú perceken át bűvöltem még az ételt. Ebből a hihetetlenül kellemes elfoglaltságból telefonom szakított ki. Ahogy megláttam a kijelzőn Sehun nevét felvillanni, szinte felugrottam, és villám gyorsasággal vettem fel a készüléket.

– Hunnie! Miért nem hívtál?! Mi történt? Jól vagy? Nagyon mérges vagyok rád! Hogy képzelted, hogy csak így eltűnsz! – vágtam hozzá rögtön mindent gondolkodás nélkül, de mivel semmire se válaszolt elhallgattam. – Gyere át! – mondta a telefonba érzelem mentesen. Vagyis inkább parancsolta. – Egyetemen vagyok. Nincs annyi időm… – akármennyire is látni akartam, nem szerettem lógni az előadásokról.

– Kérlek… – és nekem ennyi kellett hozzá, hogy ugorjak a szavára. – Jól van… Sietek. – ezzel ki is nyomta a telefont. Végül is nem halok bele, ha kihagyok egy órát. Meg talán magyarázatot is kapok arra, hol volt eddig és miért nem keresett.

Negyven perc utazás után ott is voltam, Gangnamban és felfelé tartottam a lifttel Sehun lakására. Mikor bekopogtam, ő szinte rögtön ajtót nyitott, mintha az ajtó előtt várt volna engem. Megfogta a kezemet és behúzott a lakásba, majd ölelt magához miután megcsapta a bejáratit. Erősen szorított magához, és fejét a nyakamba fúrta. Egy ideig hagytam, hogy ölelgessen, de mikor nyakamra kezdett puszikat adni, kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Minden rendben? – azt hiszem jelenleg, a millió kérdés között ami a fejemben cikázott, ez volt a legfontosabb. Azonban válasz helyett, csak egy erőtlen mosolyt és egy nagyon gyengéd szájra puszit kaptam. Majd egy következőt. Aztán ismételten. Addig adta a kisebb puszikat a számra, amíg meg nem adtam magamat, és átölelve nyakát engedtem, hogy nyelvével feltérképezze belülről a számat. Nem volt semmi ötletem, hogy hova tűnt két napra, vagy mire fel ez a viselkedés. Ám annyira jól esett a csókja, emellett minden érintése, hogy hagytam a francba a kérdéseimet és át engedtem magam teljesen Sehunnak.

Aznap nem mentem vissza az egyetemre, viszont Hunnie olyan oldalát tapasztaltam meg, ami nem hittem, hogy létezik. Végtelenül gyengéd volt velem az első két alkalommal, majd mikor tudattam vele, hogy nem fáj semmim, a vadabb oldalát is megmutatta, ami talán még jobban is tetszett.

Nem tudom hányszor gabalyodtunk össze a nap, illetve az éjszaka folyamán, de hét után már nem is számoltam. Szó szerint addig csináltuk, amíg el nem aludtunk kettő menet között.

Nem akartam el aludni, mert féltem ismét egyedül kelek. De most másképp volt. Reggel – ami dél volt – Hunnie még ott szuszogott mellettem, és a kezemet fogta. Elmosolyodtam az alvó arcát látva, utána közelebb bújtam hozzá és adtam egy puszit az arcára. Ő csak szorosabban magához húzott, és a hajamba rejtette az arcát. Azt hiszem minden mérgem eltűnt amit éreztem miatta. Jelenleg semmit sem akartam, csak hogy tovább ölelgessen.

Csak egy éjszaka: 2.fejezet

[2291,14.754]

Minden egyes csókja jól esett amiket a nyakamra mért. Kérnie se kellett, s már döntöttem oldalra a fejemet, hogy jobban hozzám férjen. Egyik kezével oldalamat cirógatta, míg a másikkal fenekemet simogatta óvatosan, hogy ne okozzon vele fájdalmat.

– Nem úgy volt, hogy segítesz zuhanyozni? – néztem rá a vállam fölött egy kisebb mosolyt villantva felé. - Nem mintha nem élvezném.. - motyogtam az orrom alatt, mire megéreztem forró leheletét fülemnél, majd ahogy kissé megharapdálta azt a hideg rázott, persze jó értelemben. Viszont ahogy egy kisebb nyögés is elhagyta a számat, minden fajta kényeztetést abba hagyott és magával szembe fordított. Ahogy megpillantottam komoly tekintetét, zavartan kaptam el az enyémet, és lábaimat kezdtem el bűvölni, mintha azok valami iszonyat érdekesek lennének.

Sehun az állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy ránézzek. Viszont a szemeim mindent néztek csak őt nem.

– Baekhyun. – mondta egy kis idő elteltével. Hallottam a komolyságot hangjában, így egy nagy levegőt véve, ajkaimat beharapva néztem rá. Féltem attól, hogy mit fog mondani. El fog most küldeni? – Eljössz velem holnap egy randira?

Hatalmasakat pislogtam az előttem állóra. Még fel kellett dolgoznom az információt. Azt akarja, hogy randizzak vele?! Szóval tetszem neki? Ha előbb tudom, hogy így lehet pasit szerezni, hamarabb dugok valakivel a mosdóban!

-...szóval? – köszörülte meg a torkát a fiú, ezzel kirántva idióta gondolataimból. Számat tovább harapdálva kezdtem el hevesen bólogatni neki, mire csak elmosolyodott és egy puszit nyomott az orromra, majd a számra, végül az államra. Hogy lehet ilyen aranyos? – toporzékoltam magamban.

A zuhanyzás kicsit elhúzódott. Egymás mosdatása jó párszor hosszú csókolózásba torkollott, vagy a nyakam harapdálásába. Kicsit csalódott voltam, hogy ő nem engedte, hogy nyomot hagyjak rajta. Miután szimpla ötven perc alatt végeztünk, felöltöztem a tegnapi ruhámba, ami hadd ne mondjam, bűzölgött az alkoholtól és minden féle testnedvektől. Elfintorodtam egy picit, de hát ez van. Sehun megadta a telefon számát és én is nenki az enyémet, majd elmondta, hogy jutok el a metróig. Egy hosszabb csókkal elbúcsúztunk egymástól, és mentünk mind a ketten az dolgunkra.

Nekem az utam rögtön barátomhoz, Jongdaehez vezetett. Felcsengettem, de senki se adott választ. – Szóval figyelmen kívül hagysz..? – húztam el a számat, majd ismét megnyomtam a 15-ös számot, és ezzel párhuzamosan fel is hívtam. Viszont három csörgés után elhallgatott a telefonom, majd mikor ismét hívni akartam, már nem volt elérhető. – Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen… -kitöröltem a házszámot, majd beírtam a szomszédét és szépen bekönyörögtem magamat. Szerencsémre a néni nem tudott ellenállni nekem. Amikor bementem az épületbe, kivételesen nem a lépcsőt választottam, mert azt hiszem a két emelet után nem bírnék többet leülni. Így a lifthez mentem és abba beszállva megnyomtam a második emeletet.

-Kim Jongdae! - kiabáltam és az ajtaját kezdtem el ütni minden erőmből. Erőlködésem percek múlva elérte a hatását és egy nem túl boldog fiú nyitott nekem ajtót, tök pucéran. Ezzel nem foglalkozva mentem be mellette a lakásba – Baekhyun… most nem jó. Vannak nálam.. - jött utánam, de én csak leültem a konyhába. Gyakran jöttem úgy át, hogy épp valami idegen csávó volt itt. De mindig megvártam, hogy elmenjen. - Nem baj. Megvárom. Sok mesélni valóm van. - villantottam felé a fogaimat, mire egy nagyot sóhajtott és bementem a hálószobába. Hallottam, ahogy motyog valamit a másik félnek, majd pillanatok múlva kicsapódott a szoba ajtaja.

– Azt mondtad nincs pasid! Kurva idióta vagyok, hogy hittem neked! – kiabált az alacsonyabb fél. Szemre való volt az már biztos. – Nincs is. Ő csak egy haver. – jött ki barátom is halál nyugodtan, és mondandójára egy gonosz vigyor húzódott a számra.

– Te szemét! Három éve együtt vagyunk, és le is tagadsz? – biggyesztettem le ajkaimat. Erre a kisebbik csak fogta a cuccait és kiviharzott a lakásból.

– Kár érte. Pedig nagyon édes volt. – paskoltam meg a mellettem levő széket. Jongdae a fejét fogva foglalt helyet. – Mit akarsz..? Mond és menj el.

-De morcos valaki. - döntöttem a fejemet a vállára. - Naaa.. Sajnálom. Ne legyél mérges.. - néztem rá kiskutya szemekkel mire sóhajtott egyet és eltolt magától. - Te maga vagy a megtestesült ördög. -simogatta meg a fejem tetejét. - Na mond mi történt. Tegnap eltűntél a tömegben, és azóta nem láttalak. Összeszedtél valakit? - nevetett mintha az tényleg lehetetlen lenne.

– Ha tényleg tudni akarod, igen! És le is feküdtünk, holnap meg megyünk randizni. -barátom képéről rögtön eltűnt az előbbi mosoly és nagyokat pislogott felém. – Igen, igaz. Nem hazudok. Szóval most már ne cikizz, mert szűz vagyok! – tettem karba a kezeimet – Komolyan ennyire meglepő, hogy nekem is lehet valakim? – döntöttem oldalra a fejemet és vártam hátha mást is fog csinálni a nagy szemekkel való bámuláson kívül. Végül kifújta a tüdejében bent tartott levegőt.

– Ki az? Mi a neve? Hol lakik? Kedves veled? Ugye nem fog átverni? – támadt le a kérdéseivel, amiket őszintén nem tudtam mire vélni.

– Sehunnak hívják és tegnap a buliban találkoztunk. Gangnamban lakik és több mint kedves – húzódott egy mindent elmondó mosoly az arcomra, mikor vissza gondoltam a reggeli zuhanyzásra, illetve a tegnap estére a mosdóban. - Biztosítlak, hogy teljesen őszinte.

– Mutass be neki. – nézett rám halál komolyan barátom. – Még én sem ismerem. Nincs okom rá, hogy már most bemutassalak neki. Nem akarom elijeszteni. Tényleg tetszik nekem. – váltottam én is komolyra, ami meglepte a mellettem ülőt, és sóhajtásra kényszerítette. – Legalább jól bánt veled a közben? Szóval rendesen felkészített rá? Nem fájt? És most fáj? – harapott ajkaira Jongdae, hogy elhallgattassa magát. Szeretem, hogy ennyire aggódik értem. Ilyenkor érzem, hogy tényleg szeret engem. – Picit fájt...és még most is fáj, de nem vészes. Egyébként meg egész gyengéd volt. – szálltam le a székről és a szekrényt kinyitva kerestem a kávé kapszulákat.

– Ne keresd. Elfogyott. Lezuhanyzok és menjünk el kávézni. Te meg öltözz át. – hagyott egyedül. A három éves barátságunk óta jó pár holmimat áthordtam ide, mert nem egyszer aludtam itt bulizás után vagy előtte. Bementem a szobájába és az én szekrény részemet kinyitva kutattam valami tűrhető után. – Oh. Azt hittem ez eltűnt. – csillant fel a szemem és kivettem kedvenc felsőmet, egy fehér cső nadrágot és egy alsót. Boldogan szabadultam meg a bűzölgő ruháimtól, majd nem zavartatva magamat mentem be a fürdőbe és dobtam őket a mosógépbe amit el is indítottam. – Siess mááár. – szóltam be barátomhoz aki nyüszögött, hogy hagyjam. Vállat vontam és a tükör elé állva elvettem az itt tartott fogkefémet és fogat mostam, majd egy kis alapozót feltettem az arcomra utána késznek nyilvánítva magam magára hagytam Jongdaet és a kanapéra vetve magamat kapcsoltam be a tévét. Viszont semmi érdekest nem találtam, így ki is kapcsoltam.

Megkönnyebbülten álltam fel az ülőhelyről mikor végre a lakás tulaja készenlétben az ajtóhoz ment. Bezártuk a bejáratit, majd a liftet megvárva lementünk azzal a földszintre utána meg ki az utcára kávézót keresni. Nem is kellett sokat sétálni, mert megláttuk a kedvenc helyünket. Bent helyet foglaltunk az egyik sarki asztalnál, majd az itallapot a kezünkbe véve rendeltünk mind a ketten egy-egy lattet. Nem vagyok az a kávézós fajta, de ennyi pia után kissé másnaposan jól esik.

A kis „randink” alatt Jongdae kifaggatott szinte minden egyes részletről a tegnap este történtekről. Már-már úgy éreztem kicsit sokat is kérdezett. De végül gratulált, hogy végre elvesztettem és hogy találtam magamnak egy fiút is.

***

A szekrényem tartalma fölött álltam, a hajamat tépve, hogy mi a francot vegyek fel a randira. Már üres volt minden lakásban, ahol esetleg ruha lehet. Semmit se találtam. – Komolyan már! – hisztiztem és trappoltam össze vissza a lakásomban. Miután megmostam az arcomat, kissé nyugodtabban léptem be ismét a háborús területnek kinéző szobámba, és felvettem egy pólót, amit még szülinapomra kaptam és egy sima fekete szoros nadrágot. Őszintén nem voltam magammal olyan nagyon megelégedve, de már untam a ruha keresést. Nem ruhám miatt tetszem Sehunnak!...vagyis hát nagyon remélem. Mivel ez kivételes alkalom volt kissé ki sminkeltem magamat, majd azzal elkészülve rá vigyorogtam magamra a tükörben.

– Csak két és fél óra kellett, hogy elkészüljek. – néztem a fali órára ami fél hetet mutatott. Indulnom kell. Összeszedtem ami kelleni fog, bezártam az ajtót és elindultam a kijelölt helyre.

Tíz perccel később értem oda, de Sehun még sehol se volt. Aggódnom kéne? Miért nincs még itt? Már épp hívtam volna, mikor hátulról átölelte valaki. A szívem kihagyott egy ütemet, hogy valami idegen most megakar erőszakolni, de hátra nézve láttam, hogy Sehun az.

– Idióta! Tudod, hogy megijesztettél?! – fordultam volna meg, hogy megüthessem, de erősen tartott karjai között, majd a nyakamba csókolt egyet. – Sajnálom. És azt is hogy késtem. – nézett fel szemeimbe, ami annyira édes volt, hogy a gyomrom bucskázott egyet. Kicsit elpirulva kaptam el róla a tekintetem és bólintottam, hogy minden rendben van. Erre csak adott még egy puszit a fülem tövébe, mire kirázott a hideg, és elengedett. Megfogta a kezemet és behúzott egy mellettünk levő étterembe. Bent leült egy kisebb asztalhoz és arra felkönyökölve figyelt. – Rendelj amit akarsz. Én fizetek. – félénken bólintottam rá, utána kinyitottam a pincér által elénk tett étlapot. Az első amit megnéztem, azaz árak. – B-biztos itt akarunk enni? – suttogtam halkan. Egy tál rizs két napi fizetésembe került. Ő csak bólintott és a példámat követve nézegette a menüt. Az ajkamba harapva futottam végig az árakat és legolcsóbbra ráböktem. Vega rámen. Végül is… jó lesz.

Miután leadtuk a rendelést, Sehun a szemeimet kezdte fürkészni. – Hogy van a feneked? – mondta ki egyenesen, amin úgy meglepődtem, hogy félre nyeltem a vizet amit ittam. Hogy tehet fel ilyet egy étterem közepén?! Hadd ne mondjam, a kis akciómtól a fél hely minket nézett, persze Sehun ezen csak egy jót kuncogott. Erre szépen megsértődtem, és karba tett kézzel hátra dőltem. Sehun egy jó ideig nézett, majd a nevemet mondogatta, meg hogy sajnálja, de meg kell értenem, hogy vicces volt. Mikor már ezzel se hatott rám abba hagyta és csak bámult.

Hadd ne mondjam, mennyire élveztem, hogy így próbálkozik. Szóval még egy picit húztam az agyát. Viszont arra nem számítottam, hogy megérzem zoknis lábát végig simítani a combomon, aminek célja egyenesen nemesebbik felem volt. Rögtön a fiúra kaptam a tekintetem, de ő csak vigyorogva bámult. Ahogy lába elérte a célját, és mozgatni kezdte rajta, egy jóleső nyögést adtam ki magamból, mire ajkaimba haraptam. Egyik kezem a szám elé tettem, míg a másikkal az asztal alá nyúlva próbáltam eltolni a lábát. Szerencsémre jött a pincér az étellel és Sehun vissza húzta patáját a helyére, mielőtt valami rossz történt volna. Nem foglalkozva azzal, mennyire lehet most vörös a fejem, és hogy a szemben ülő felkeltette a „kicsi Hyunniet” kaptam a kanalam után és kezdtem belapátolni a levesemet, ami finomnak bizonyult, bár az árát nem érte meg.

***

A vacsora végéra már kezdett minden a helyére állni a nadrágomban és így kellemesen el tudtam beszélgetni Sehunnal. Pont olyan volt, amint ahogy elképzeltem. Egy végtelenül kedves fiú, aki néha olyan mint egy kisgyerek. De nagyon is vonzott ez az oldala.

-Itt a számla. - tette le a pincér az asztalra majd magunkra hagyott minket. Sehun a zsebébe nyúlt, majd kitágult orrlyukakkal kutatta át az összes zsebét egyre kétségbeesetten. - Hunnie… mond hogy van nálad pénz.. - erre csak végig nyalt ajkain majd megrázta a fejét. Egy fura nyöszörgő hangot kiadva nyúltam a zsebembe és kivettem a pénztárcámat. Megnéztem a számlát, és rá kellett jöjjek, hogy a felére is alig elég az, ami nálam van. Ezt közöltem is Sehunnal, mire az asztalba verte vagy kétszer a fejét, majd kiegyenesedett. - Figyelj jól. -halkult el. - hármat számolok, és futunk.. -Mi? Komolyan azt akarja hogy fussunk el?! Mire ellenkezni akartam, már kettőnél járt, utána kimondta a hármat, és egyszerre álltunk fel, majd mint akiket puskából lőttek ki rohantuk a bejárathoz, és azt kivágva futottunk el jobbra, aztán balra, és ismét balra. Három utcát bírtam. Utána megálltam és a térdeimre támaszkodva tartottam vissza az elfogyasztott éltet, nehogy utat találjon magának felfelé. Sehun is mellém lépett, hogy megsimogassa a hátamat. - Jól vagy? Mindjárt nálam leszünk. A következő saroknál már a házam van. - próbált megnyugtatni, közben tovább simogatta hol a hátam, hol a fejemet. Egy kisebb pihenés után sétálva tettük meg a maradék utat. Felmentünk hozzá a hetedikre, ahol mind a ketten bedőltünk a francia ágyba lihegve.

– Azt hiszem mostantól nem tudunk oda menni enni. -nevetett fel Sehun, mire én is elröhögtem magamat. Nem épp úgy alakult a randi, ahogy terveztük, de végül is jó sikerült. – Jól vagy? Úgy értem...a tegnap előtti után biztos nem volt ó dolog ennyit futni. – kúszott hozzám közelebb.

– Nem vészes. – ráztam meg a fejemet és kicsit megemelkedve adtam as szájára egy puszit. Ahogy vissza tettem a fejemet a párnára, Sehun úgy kapott ajkaim után, és vont egy szenvedélyes csókba amit készségesen viszonoztam.

Már hosszú ideje faltuk egymást, mikor a hangulatot tönkre tette a telefonja csengése. Elválva tőlem végig simított kipirult arcomon, mire csak bólintottam egyet, hogy vegye csak fel. Kimászva az ágyból ment a nappaliba telefonálni. Én is követtem a példáját, csak én a szobába maradtam és a tükör elé álltam, hogy megigazítsam a kissé elfolyt sminkemet. Miután ez megtörtént körbe sétáltam a kis szobát. A könyves polcon alig volt pár könyv és egy két DVD. Az éjjeli szekrényen láttam egy csoport képet. Azt a kezembe véve kerestem meg rajta Sehunt. Ő állt közepén. Olyan tizenéves lehetett rajta. Nagyon édes volt ahogy mosolygott. Miután úgy éreztem eleget gyönyörködtem a képben, vissza tettem a helyére és az ágyba vetettem magamat a sok párna közé. Az egyik átöleltem és az arcomat beletemetve visongtam, hogy milyen fiút sikerült kifognom.

Mivel nem akartam, hogy úgy jöjjön vissza, hogy nélküle túrtam szét az ágyat, vissza rendeztem a párnákat. Tény, nem tűnt Sehun olyan rendszeretőnek, amit igazolt is az, hogy találtam egy pólót meg egy alsót a párnák között, de akkor se akartam illetlenül rendetlenséget csinálni. Viszont a pólón megakadt a szemem. Felemelve magamhoz mértem, és hasonló méretű volt mint én. Ő is ekkorát hord? De ez szerintem kicsi rá. – kezdtem gondolkozni. De még mielőtt belemerültem volna a gondoltaimba Sehun kikapta a kezemből a pólót és elhajította a szoba egyik sarkába, engem meg az ágyra nyomott és fölém mászva csókolt ajkaimra. Ezt követően nyakamba hajolt és azt kezdte el szívogatni. Rögtön kiürült az elmém, és csak rá tudtam gondolni.

Csak egy éjszaka: 1.fejezet

[1318, 8579]

-Baekhyuuun-ah!!!! – kiabált nekem boldogan Jongdae, aki már a sorban állt, hogy bejuthasson a szokásos helyünkre, ahol bulizni szoktunk. Kikerülve a nagy sort álltam mellé előre. Amikor mi következtünk, ő kezet fogott a kidobó fiúval, diszkréten odacsúsztatva neki valamennyit, és pillanatok múlva, már bent is voltunk. Már az előtérben hallottuk a fülsértően hangos zenét, pedig még egy fal volt köztünk és a tánctér között. Összenéztünk barátommal, majd egyet biccentve a másiknak nyitottuk ki az üveg ajtót. A tánctér már most tele volt, pedig még éjfél se volt. A pult előtt hatalmas sor állt és szinte egy üres hely sem volt az asztalok és a fotelek között.

Nem mintha ülni jöttünk volna ide. Bevetettük magunkat a táncoló tömegbe, ahol szét váltunk. Nekem az első célom a bár pult lett volna. Viszont elég nehezen jutottam oda. Valahol az ember tömeg közepén egy vad idegen ember hátulról betalált. A csípőmre fogott és úgy dörgölte magát hozzám, mintha már közelről ismernénk egymást. Nem igazán volt ellenemre a dolog, de jobban örültem volta, ha látom hogy ki az. Mert nem igazán örülnék annak ha egy kanos öreg bácsi lenne az ...már megint..

Próbáltam megfordulni de nem igazán hagyta. Inkább egyre inkább dörgölte a hátsómhoz nemesebbik felét, ami ennek hatására szépen fel is éledt. Nekem itt volt vége ennek a táncnak. Szépen lassan lehámoztam magamról a kezét, majd diszkréten eltűntem a tömegben.

Hatalmasat sóhajtva álltam be a pult előtti sorba. Nem sokkal utánam Jongdae is csatlakozott mellém. Mikor sorra kerültünk kértünk egy-egy rövidet és egy-egy koktélt. Mikor megkaptuk őket, a pult végébe sétáltunk, ahol koccintottunk és lehúztuk a felest. Elmeséltem neki mit kellett átélnem az előbb a tánctéren, mire csak kiröhögött. – Jól van. Röhögjük ki a kis szűz Baekhyunt… – ittam egy nagyobb kortyot a poharamból. – De ez ma megváltozik! – jelentettem ki határozottan.

– Baekkie… Nem kell lefeküdnöd egy idegennel, hogy bizonyítsd, hogy meg tudod csinálni. Itt vagyok én. -barátomat ignorálva vontam meg a vállam, és próbáltam magamnak kinézni valakit. Aztán megláttam őt. – Tökéletes. – nyaltam végig a számon, majd lehúztam a maradék italomat. Jongdaet a hátam mögött hagyva vetettem ismét magamat a tömegbe. Szemeimmel végig követtem a fiú mozgását, ami hihetetlen volt. Csak úgy tapadtak rá a fiúk is meg a lányok is. Persze őket rögtön lekoptatta. Szóval meleg… bár csak rá kell nézni. Próbáltam közelíteni hozzá, ami maga volt a háború. Valaki mindig megpróbált félre lökni tőle.

Ide új taktika kell. Mikor ismét meglökött valaki, megjátszva magamat estem el a földre, pont a jó helyre. A fiú arcán egy elégedett mosoly terült szét, mikor meglátott, majd felsegített, és minden szó nélkül táncba vont. Olyan kurva szexi volt, ahogy hullámzott a teste a zenére, hogy nem tudom szavakba önteni a látványát.

Alig telt el fél óra, hogy össze gabalyodtunk a tánctéren, de már az egyik mosdó fülkéjében voltunk, egymás szájába mászva.

-...egyébként Sehun vagyok.. - mutatkozott be, majd kezét fenekemre csúsztatva markolt belé, mire nyögtem egyet, így kimondva a nevemet is. - Baekhyunh… - váltam el egy pillanatra ajkaitól és szemeibe néztem. Mikor találkozott tekintetünk egy perverz mosoly kúszott a szája szélére, majd egy mozdulattal megfordított és kicsatolta az övét, nadrágját meg letolta a bokájáig. ÉN úgy tettem mint ő, hatalmasakat lélegezve. Most elvesztem a szüzességem! Végre nem kell azt hallgatnom a barátaimtól folyton, hogy milyen kis aranyos vagyok és a többit. Jó persze, nem arról álmodtam régebben, hogy részegen vesztem el, egy vadidegennel egy koszos mosdóban. De hát az ember tervez, az élet meg folyik. Kezeimmel megtámaszkodtam a vécé fedelén és a fenekemet kitoltam, hogy jól hozzám férjen. Sehun végig nyalt felső ajkán, majd merevedését nekem tolta. Jobb kezét előre vezette és két ujját a számba nyomta. - Jól nyálazd be. A saját érdekedbe.. - vetette oda szinte unottan, amit nem igazán tudtam hova tenni. Kérését viszont teljesítettem. Nyelvemet oda és vissza húzogattam az ujjain, míg ki nem vette a számból. Nyílásomhoz vezette, és minden finomkodás nélkül tolta belém mind a két ujját. Egy nagyot nyögve jeleztem neki, hogy ez rohadtul fáj. Rögtön pár könnycsepp szökött a szemeimbe. Nem! Most nem sírhatsz Byun Baekhyun! Ki kell bírnod!

-Oh. Szóval még nem járt benned senki.. - kezdte el mozgatni ujjait, további fájdalmakat okozva vele nekem. - Ez tetszik. Nem veszem el minden nap valaki szüzességét.. - hajolt a hátamra és a gerincem mentén végig csókolgatta a hátamat, majd a nyakamba hajolt, amit szépen ki is szívott. Ezekkel viszonylag elterelte a figyelmem a fájdalomról.

Ahogy elkezdtem megszokni a dolgot, kihúzta az ujjait s tagját helyezte még viszonylag tág nyílásomhoz, úgy ahogy volt. – Várj! Húzz gum- hagytam félbe a mondatomat ahogy megéreztem méretes tagját magamban. Egyik kezemet a szám elé húztam és alkaromba haraptam, hogy levezessem valahogy a fájdalmamat. Ahogy elkezdett mozogni, fájdalmas nyögések jöttek ki a torkomon – legalábbis amennyire a kezem hagyta. Iszonyú érzés volt. Mintha bármikor ketté szakadhatnék. Miért ilyen?! A barátaim mindig azt mondták, hogy csodálatos érzés. De ennek nyoma se volt. A könnyeim utat találtak maguknak és végig folyva az arcomon, a vécé fedelére cseppentek.

– Na..ne sírj már. – Hallottam meg partnerem hangját, ami annak ellenére, hogy mit tesz most velem, kedvesen csenget. – Egy picit még bírd ki, aztán hidd el te is élvezni fogod. – hajolt a hátamra, ezzel lassítva tempóján. A tarkómra adott egy puszit, majd onnan lefelé haladt, kisebb foltokat hagyva rajtam. Egyik kezét előre vezette viszonylag merev tagomhoz, és makkomat kezdte simogatni. Ezek a kisebb akciói elterelték a figyelmemet valamennyire a fájdalomról, és kezdett össze is zavarni. Miután megismételte a hátam végig csókolgatását, a fülemhez hajolt, amibe beleharapott, majd szép szavakat suttogott nekem. Nagyon jól esett minden egyes szó amit kiejtett a száján. Ezek után felegyenesedett és gyorsított egy picit csípőmozgásán, a kezét nem véve le merevedésemről.

-Ah de rohadt szűk vagy. Imádom.. - markolt a derekamba szabad kezével és még inkább magára húzott. Fáj bevallanom, de élveztem a vadságát. Tény és való, hogy életemben nem fájt semmi se ennyire, de ...valamiért még is élveztem. Ezt hívják mazochizmusnak? Miért gondolok most erre?!

Pillanatok múlva Sehun egy nagyot nyögött, ami rohadt szexi volt. Az hallatán képes lettem volna elmenni. Belülről elöntött a forróság, majd kihúzódott belőlem. Mielőtt a lábaim még feladták volna a szolgálatot, leültetett a vécére, lábaim közé helyezkedett és adott egy gyengéd puszit ajkaimra.

– Ilyet nem csinálok gyakran..szóval élvezd jól ki. – terült egy perverz vigyor az arcán, majd tagomra hajolt, és egész hosszomat a szájába vette. Alsó ajkamra haraptam ahogy mozgatni kezdte a fejét. A hajába túrtam és még inkább nyomtam lefelé, hogy mélyebbre kerüljek benne. Ezt jó pár percig folytattuk, míg el nem élveztem, egyenes a szájába.

***

-...nyugi kicsim… Igen, te vagy nekem az egyetlen. Nem nincs nálam senki. Miért nem bízol bennem? – Ki ez? Nem ismerem ezt a hangot. – kezdtem magamhoz térni. Egyik szememet kinyitottam, de rögtön bántotta a fény, így vissza is csuktam. Hol vagyok..?

– Jól édes. Most leteszem. Délután találkozunk. Pá. – hallottam ahogy az idegen elköszön valakitől, majd közeledő lépteket. – Láttam, hogy felkeltél. – süppedt be mellettem a matrac. Gondolom mellém ült. A szemeimet végül kinyitottam, és nehezen felültem, ami most maga volt a pokol. Ahogy felnyögtem fájdalmamban, a mellettem ülő személy kuncogott egy aprót. Sehun volt az.

– Mit keresek én itt? – néztem körbe, valószínűleg a lakásában. – Tegnap szex után kimentünk a mosdóból, és te még ragaszkodtál ahhoz, hogy inni akarsz, aminek az lett a vége, hogy nem tudtad hol laksz. Ezért haza hoztalak, ahol rám mozdultál ismét. Lenyomtunk még egy menetet, amit egyébként nem tudom, hogy bírtál ki, aztán bealudtál. Ennyi. - a szemeim elkerekedtek a mondandója végére. Köpni nyelni se tudtam. Miért nem emlékszem… Csak nem ittam annyit.. - ütögettem a fejemet a bénaságom miatt. - Sajnálom… - motyogtam, mire csak egy kisebb mosolyt kaptam, meg egy fej simogatást. Elküldött utána zuhanyozni. Nagyon nehezemre esett a mozgás, így a zuhanyzás is.

– Segítsek? – hallottam Sehun hangját az üveg ajtó túloldaláról. – Biztos nem lehet kellemes. – húzta el az ajtót, mire a fejem szabályosan színt váltott, és pirosban tündökölt. – Izé… Őőő.. -mire kinyögtem volna egy értelmes szót, már meztelenül állt mellettem és a nyakamat csókolgatta.

Mibe csöppentem én bele?