Testvérek: 1. fejezet

1. fejezet: Angyal bőrbe bújt ördög

Kyungsoo pov

-Hyuuung~ – hallottam meg az öcsém fülsértő hangját, aki pillanatokon belül mellém termett. – A suliban Eunyoung megpuszilt!! – fintorodott el, ami hihetetlenül édes volt. Lehajoltam hozzá, hogy egy magasságban legyünk. – Lehet azért csinálta, mert tetszel neki. – simogattam meg fekete haját, mire a nyakamba ugrott.

– Fúj! Nekem nem kell az a lány! Nekem csak hyung kell! – nyomott egy puszit az arcomra. Annyira aranyos ez a fiú.

Alig várom, hogy nagyobb legyen és elmeséljem neki milyen dolgokat mondott nyolc évesen. Biztos nagyon zavarban lesz. -röhögtem magamban.

- De Jongin. Hyung nem vehet el téged. Azt csak egy lánnyal teheted meg. - néztem rá komolyan, mire egy szemforgatást kaptam. - Milyen szemtelen vagy az idősebbel.. - hunyorogtam rá, majd felkaptam és a szobámba víve dobtam az ágyra, majd kezdtem el csikizni a hasát. Szegény fiú azt se tudta sírjon, vagy röhögjön. Miközben sikongatott és próbálta eltakarni a hasát, egy két könnycsepp legurult az arcán, a röhögéstől. Mindent megpróbált, hogy abba hagyjam. Rugdosott a lábával, ütögetett, sikongatott. Mikor már egész feje vörös volt, és alig kapott levegőt, békén hagytam és mellé dőltem. - Mondtam, hogy velem ne kötekedj! A bátyád vagyok.

-De csak három évvel vagy idősebb - ült fel még mindig hevesen kapkodva a levegőt. - Szóval! Ha hyung nem vehet engem el, akkor én veszem el feleségül.. -gondolkozott itt el egész hosszan – ..vagyis férjül hyungot! - kijelentésére nagy röhögésben törtem ki, mert ritkán látok ilyen cuki dolgot. - Jól van Jongin..ahogy akarod. - vihogtam tovább a hasamat fogva, mire valami puha dolgot éreztem a számon. Rögtön kinyitottam szemeimet, de Jongin már az ágy végében állt kinyújtott nyelvel.

– Enyém lett Kyungsoo hyung első csókja! -vigyorodott el, míg hatalmasakat pislogtam a gyerekre. Már nyitottam volna a számat, hogy leszidjam, de az ajtó csapódott, és Jongin sehol se volt már. Nagy szemekkel néztem a hófehér ajtót, utána elterültem az ágyamon mérgelődve, hogy hogy lehet ennyire tiszteletlen ez a kis vakarék.

***

-Kyungsoo.. - jött oda hozzám anya lassan, a nagy pocakját fogva. -Anya! Neked feküdnöd kéne.. -húztam el a számat, mire csak elmosolyodott. - Nem találom Jongint. Megfürdetnéd helyettem? - borzolta össze a hajamat. - Jó jó, csak feküdj le. Az kell még, hogy bajotok legyen Yoorával. - toltam be a szobájába és megvártam, hogy lefeküdjön.

-Jongin! Gyere fürdeni! – kutattam kisöcsém után, aki rendszeresen elbújt ilyenkor, mert hogy ő ki nem állhat fürdeni, és inkább büdös marad. Néha már nagyon unom ezt a hozzáállását. Tudom, még kicsi meg minden. De hát ki az az idióta, aki szeret büdös lenni?!

Miután nem találtam őt se lent, se az udvaron, felmentem. Körbe néztem a szobájába, ahol meglepően, szintén nem volt. Végül már csak az én szobám maradt. Benyitottam, mire egy kisebb zörejt hallottam a szekrények felől. - Milyen átlátszó.. - kuncogtam halkan. - Hol lehet Jongin? Sehol se találom. Úgy tűnik ma megússza a fürdést... - tetettem, majd a ruhás szekrény elé sétálva tártam ki azt. A fülem nem csalt, hisz a fiú a szekrény mélyén gubbasztott, betakarva egy rakás ruhába. - Megvagy… -húztam le róla a pólómat ,majd megfogtam a kezét és elkezdtem ki rángatni.

– Nem akarok!!! Hagyjál! Utálok fürdeni! – hisztizett mint egy ovis. – Nem érdekel! Már második osztályos vagy! Iskolás! – annyira ficánkolt és ellenkezett, hogy most már a bokájánál fogva rángattam ki a szekrényemből, majd a szobámból, át a folyosón. Közben végig nyafogott meg ordibált. Már ott tartottam, hogy megütöm, mikor hirtelenjében felállt, és megfogta a kezeimet. – Hyung is velem fürdik? – nézett hatalmas, csillogó szemekkel az enyémbe, ami ellenállhatatlan volt. Nagyot sóhajtva tereltem be a mosdóba, és magunkra zártam az ajtót. - De siess mert nekem még házit kell írnom.. -vettem le magamról a pólót meg a nadrágot, közben megnyitottam a csapot és teli engedtem a kádat meleg vízzel. Viszont mikor szálltam volna be, Jongin még mindig ruhában toporzékolt az ajtónál. - Most meg mi van? - forgattam meg a szemeimet. Kis öcsém felemelte a kezeit a magasba, és csak bámult rám. - Na ne. Már nagy fiú vagy… - idegeskedtem tovább, de végül elé állva levettem róla a felsőjét. Legalább ennyivel megelégedett, és mást nem kellet róla le venni. Mind a ketten beültünk a kád két végébe, és egy kosárból elővett műanyag tálakkal és babákkal kezdtünk játszani. Mint mindig, megint az én karakterem volt a lány, akit meg kell menteni a gonosz szörnyektől, amiket szintén én játszottam.

– Mosd meg a hajamat! – ült szinte az ölembe, nekem háttal miután megunta a játékot. Nem igazán volt más választásom, így a zuhany fejet fekete, száraz hajára irányítva nedvesítettem be, majd egy jó nagy adag sampont dörzsöltem rá. Hadd ne mondjam végig ott hisztizett, hogy csípi a szemét, pedig tényleg bele se ment. Legalábbis azt hiszem… Később annyira meguntam a ficánkolását, hogy a szeme elé nyomat egy törülközőt, hogy biztos ne menjen bele a szemébe semmi.

-Még olvass egy mesét! - nyafogott ismételten Jongin a fürdés után. Komolyan ez a gyerek.. Leültem az ágya mellé és kedvenc mesekönyvét a kezembe vettem. - De csak egyet. Aztán alvás! - mosolyogva bólintott és elhelyezkedett.

A legelső mesét kezdtem felolvasni, ahol kinyitottam, az igen vastag könyvet. A történet teljesen átlagos volt. A szegény pásztor fiú bele szeret a hercegnőbe, majd sok nehéz megpróbáltatás után egymáséi lesznek és boldogan élnek míg meg nem halnak. Soha se értettem miért olyan jó ez. Tök nyálas és lányos az egész. De hát ha ő szereti, minek szóljak bele?

A történet végére Jongin már hangosan szuszogva ölelgette a plüssét lehunyt szemekkel. Ez mosolygásra késztetett. Ritkán látom ennyire nyugodtnak. Oda hajoltam hozzá, hogy adjak egy puszit az arcára, de persze, hát mikor fordulna felém, ha nem most? Végül telt szájára kapta a kis puszit, majd mikor elkaptam a fejemet tőle, észre vettem, hogy mosolyog! Az a kis szemét mosolygott! Direkt csinálta az egészet! - Yaa! - emeltem fel a hangomat. Az egész arcom égett. Nagyon furcsa érzés volt. - Jongin! Ilyet ne csinálj! Fiúkkal nem illik csókolózni! - álltam fel mérgemben, mire ő megfogta a kezemet és beljebb csúszott az ágyon, közel a falhoz. - Aludj velem...félek… - mondta halkan. Az az előbbi mosoly teljesen eltűnt az arcáról, és ismét olyan volt mint egy kis bárány. Ahh.. Istenem. Olyan ez a fiú, mint egy angyal bőrbe bújt kis ördög. Hihetetlen. Honnan tanulja ezeket?!

– Kérlek..hyuuung~ – húzta el az utolsó szót, én meg mint mindig, eleget téve kérésének bújtam be a takaró alá mellé. Ő rögtön hozzá bújt a mellkasomhoz. A sarokba hajította a farkas plüssét, és helyette engem ölelgetett. Kezemet a pólója alá vezettem majd hátára simítottam, és lassan cirógattam selymes bőrét, hátha hamarabb el alszik. Hosszú percekig néztem nyugodt arcát, ami néha megrezzent. Azt hiszem ma már nem tanulok…