Testvérek: 2. fejezet

2. fejezet: Erről egy szót se anyáéknak!

Jongin pov

Négy évvel később...

– Boldog szülinapot Hyung! – tettem elé az ajándékot. Mind a ketten törökülésben ültünk a szobámban az ágyamon. Minden évben így ünnepeljük a szülinapunkat. Persze van normális buli is, de azok külön. Viszont mivel van egy nap a szülinapjaink között, mi aznap adjuk oda egymásnak az ajándékunkat, és akkor csak egymással foglalkozunk. Nem is tudom mikor kezdődött ez, de már szokássá vált.

Hatalmas szemei felcsillantak, mikor kinyitotta, és megtalálta benne a mikrofont. – Jongin! Hogy volt erre pénzed?! Ez nagyon drága! – nem is hyung lett volna, ha nem ezzel kezdi. Elmosolyodtam és megöleltem. – Ne aggódj. Remélem egyszer majd használni tudod egy hatalmas színpadon. – hadonásztam a kezemmel és mutogattam milyen hatalmas színpadról beszélek.

- Nem tudom… Anyáék lehet nem örülnének neki.. - húzta egy fájdalmas mosolyra a száját. Kyungsoo hyungnak gyönyörű a hangja! De tényleg! Simán lehet híres énekes! Nem értem miért nem beszél erről anyával és apával...

- Most én jövök. - tette maga mellé a mikrofont és egy jó nagy becsomagolt valamit tett az ölembe. Szépen szét szaggattam a mintás csomagolópapírt, majd ránéztem Hyungra. Egy parafa táblát kaptam, amin egyetlen egy kép volt rólam, amikor még csak egy éves voltam, és mellé volt írva egy cetlire, hogy milyen cuki baba voltam. - Hyung.. - fürkésztem tekintetét – Én most is cuki vagyok… - forgattam meg a szemeimet. Őszintén, egy kicsit csalódott voltam, hogy én vettem neki egy mikrofont, ő meg csak egy táblát. Sóhajtottam egyet, majd Soo nyakába ugrottam. Attól még imádom nagyon hyungot! - Szeretlek Soo hyuuung~ - ölelgettem meg puszilgattam az arcát. - Viszont mást nem kapok? - húztam fel az egyik szemöldökömet, mire ő csak meglepetten rám nézett. Azt hiszem úgy gondolta ez elég lesz nekem. - Nem kell venned semmit. Nekem elég, ha hyung megcsókol! - csücsörítettem felé, de ő szokásához híven, csak eltolta a fejemet. - Akkor csak egy puszit az arcomra.. - biggyesztettem le ajkaimat, mert tudom, hogy ennek nem tud ellenállni.

– Nem! Ismerlek! Abból az lesz, hogy egészen véletlenül, pont akkor fogod elfordítani a fejedet. – ahh. Túl jól ismer… – Naa. Nem csinálom. Kéééérleeeeeeek~ – nyaggattam, hátha beadja a derekát.

-Jongin! Testvéreknek és persze két fiúnak, nem illik csókolózni. – mindig ezzel jön. De nem érdekel, hogy fiú! Én szeretem őt. Nem az a lényeg, hogy szeressünk valakit teljes szívből? Anya mindig azt mondja, hogy találjunk olyat, akit őszintén szeretünk. Én is így vagyok vele. És csak a mostoha testvérem, szóval ezzel nincs is baj. Bár, ha édestestvérem lenne is, akkor is így szeretném, mert őt csak szeretni lehet!

– Kérlek. Csak egy puszit kérek az arcomra. Vettem neked egy nagyon drága ajándékot! – próbáltam hatni rá, mire elhallgatott egy ideig, és a száját rágta. Most megfogtam!

– Jól van… – sóhajtott és felém hajolt. Ahogy arcomhoz értek volna ajkai, fordítottam is fejemen, és a szájamra kaptam a puszit. Persze majd hülye leszek nem kihasználni a lehetőséget.

Ennyi viszont nem elég! Egyik kezemet tarkójára vezettem, hogy ne tudjon elhúzódni, majd gondolkoztam, mit is kell ilyenkor csinálni. Múltkor néztünk valami szexes filmet Sehunéknál.. Ott is ezt csinálták. Aztán meg valahogy elkezdte mozgatni a fiú a száját, aztán meg láttam nyelveket is…

Mivel nem volt annyi időm gondolkozni, mert hyung elkezdett ficánkolni, másik kezemmel lefogtam az egyik kezét, majd leutánozva a filmben látottakat, kezdtem el bátortalanul mozgatni a számat.

Ez nem is olyan nehéz…

Ahogy bele kezdtem a kis akciómba, hyung abba hagyta a mozgolódást, ami sokat segített. Viszont ő nem csinált semmit. A filmben mind a ketten azt csinálták amit én. Vagyis hasonlót. Nem baj. Talán ha még egy picit csinálom, ő is bele jön.

Ahogy folytattam párnái ízlelgetését, beletúrtam a hajába a tarkójánál, mire éreztem, hogy hyung is engem utánoz! Ő is mozgatni kezdte a száját, mint én! El se hittem. Azt hiszem, így milliószor jobb volt, mint ez előtt. Ahh..Eddig miért nem csináltam ezt?! Én ezt órákig tudnám csinálni…

Itt jött el az a pillanat, hogy úgy éreztem számomra csak hyung létezik, és senki más. Nincs a világon senki se, csak mi ketten.

– Oppa! – rontott be húgom a szobába, ezzel megzavarva mindent. Hyunngal egyszerre távolodtunk el egymástól. A szívem majd kiugrott a helyéről. Bár meg nem mondom, hogy a csók miatt, vagy az ijedség miatt amit Yoora okozott.

Egy picit Soora pillantottam, akinek az egész feje vörös volt, és alsó ajkát harapdálta nem is gyengén. Ha így folytatja még vérezni fog...

Vajon neki is tetszett?

-Anya azt mondta, hogy gyertek le enni. - ezzel el is ment a kislány. Komolyan?! Ezért kellett megzavarni minket?! - Jobb lesz ha megyünk. - hallottam meg hyung hangját majd egyszer csak volt Kyungsoo, aztán nincs Kyungsoo. Úgy rohant ki a szobából, mintha valaki üldözné. Nem értettem miért. Annyira csak nem éhes.. Most ettünk meg egy tábla csokit, meg egy csomó perecet.

Értetlenül mentem utána. Lent leültünk a megterített asztalhoz egymás mellé. Míg én végig őt bámultam, szinte lyukat égetve az arcára, ő csak tovább kínozva alsó ajkát meredt maga elé.

Közben a szívem, még mindig ki akart ugrani a helyéről. Nem tudnám megmondani, hogy ez most rossz vagy jó érzés volt, mert mind a kettő keveredett bennem.

Kellemetlen volt, hogy Soo hyung csak így elfutott, most meg tudomást se vesz rólam. Tudom, hogy még sose csókolóztam így, de ennyire rossz voltam? Viszont én annyira élveztem. Akkor neki is kellett volna. Nem? Meg kéne kérdeznem?

-Hyung...az a cs.. - fogta be a számat Soo hyung minden ok nélkül. Miért nem kérdezhetem meg? Komolyan ilyen rossz voltam? - Evés után beszélünk róla. - suttogta határozottan, majd mikor bólintottam elvette a kezét a számról és vissza fordult. Amikor anya és apa leült az asztalhoz, mindenki enni kezdett. Közben kicsit beszélgettünk a szülinapunkról, és hogy holnap hányra jönnek hozzám a vendégek, meg ilyenek. Nem igazán érdekelt most ez. Csak arra tudtam gondolni, hogy felmehessünk, és megkérdezhessem Soo-t, hogy milyen voltam. Ahogy befejeztem az evést megköszöntem, és felszaladtam a szobámba.

-Hyung! - álltam fel az ágyról amikor Soo hyung bejött a szobába és ránk csukta az ajtót. Nem tűnt valami boldognak. Mérges rám? - Én ilyen rossz voltam? De tudod még sose csináltam ilyet… azt hittem neked is annyira tetszett mint nekem.. - kezdtem el hadarni a gondoltaimat, mire mellém lépett. - Figyelj Jongin. - nézett szemeimbe. - Ilyet többé ne csinálj! Ez nem játék! Ha valaki megtudja… - vett egy nagy levegőt – abból baj lehet. Nagyobb mint gondolnád.

-Miért? - értetlenkedtem. - Mindegy. Csak kérlek, ne mond el senkinek se, főleg ne anyának és apának! Ez...ez legyen a kettőnk titka. Jó? - bólintottam, mire leült az ágyamra kissé megkönnyebbülten. - De hyung. Ennyire nem élvezted? - álltam közvetlen elé és aggódva bámultam gyönyörű szemeibe. - Nem azt mondtam.. - suttogta szinte. - Akkor élvezted? - csillantak fel a szemeim, mire hyung arca, ismét vörös árnyalatot vett fel. Elmosolyodtam és minden szó nélkül löktem meg a vállát, mire elborult az ágyon. Azt hiszem ilyenkor tök jól jön, hogy Sehunékál annyi pornót nézünk. Az egyik jelenetet utánozva másztam hyung fölé és ültem rá a hasára. Lehajoltam és közelről fürkésztem tekintetét. - Ha élvezted, akkor miért ne csinálhatnánk?

– Mert nem! – fordította el a fejét. Mivel élvezte, miért ne tehetném meg újra? Egyre inkább közelítettem ajkai felé. – Azt mondtam nem! – tapasztotta tenyerét homlokomra és kicsit eltolt magától, amire eléggé meglepődtem. – És most szállj le rólam! – adta ki a parancsot határozottan. Tudom, hogy ilyenkor nem szabad vele viccelődni, így szót fogadtam neki és fel álltam lehajtott fejjel. Ő felszedte az ajándékot amit adtam neki, majd ott hagyott egyedül a szobámban.

Mi rosszat csináltam, hogy így kell viselkednie?! – dőltem el duzzogva az ágyamon.