Testvérek 6.fejezet

6.fejezet: Chanyeol

Kyungsoo:

– Chanyeol... – sóhajtoztam annak a bizonyos személynek a nevét, aki épp a nyakamba hajolva csókolgatta az érzékeny pontomat. Nyakát átkarolva próbáltam minél közelebb húzni magamhoz. – Szeretnéd most..? – kérdezte mély, rekedt hangján.

Nem tudtam mit válaszoljak, hiszen nem tartottam jó ötletnek, hogy tovább menjünk. A csókolózás még oké, de nem tudok többet elképzelni vele, mert nem vagyunk együtt, illetve ő nem érez irántam semmit sem, a testi vonzalmon kívül. Bár őszintén nem értem, hogy miért. Nincs bennem semmi vonzó se.

– Sajnálom... – mondtam neki halkan, mire ő elvált tőlem és egy gyér mosollyal az arcán megrázta a fejét jelezve, semmi baj. Lemászott rólam át a saját ágyába, elmotyogott egy szép álmokat és már aludt is. Elvileg.

Én csak kiterülve az ágyamon bambultam a plafont és gondolkoztam. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Egyáltalán miért kezdtem ki Chanyeollal? Neki csak arra kellek, hogy legyen kit csókolgatnia és valakit megdugnia.

Talán kilencedik második féléve óta tart ez a viszony köztünk. Éppen a zuhany alól jött ki, én pedig mentem volna be. Ahogy sétált velem szembe, nem bírtam levenni a tekintetemet kidolgozott hasáról. Végig borzongok még most is, ha rágondolok. Mikor ezt észre vette, csak vigyorogva nyomott a falnak és mart ajkaimra.

Nem történt több köztünk egy hosszú csókon kívül, mégis én akkor azt hittem több is lehet ebből. Naiv voltam.

***

- Hyung! – emelte fel a hangját Jongin, majd megcsókolt mindenki előtt! Ez nem normális! Nem elég, hogy nem hagy tanulni, ráadásul még le is smárol itt, mindenki szeme láttára! Tudják, hogy testvérek vagyunk! Mit fognak gondolni?!

Annyira ideges voltam, hogy csak felkaptam a cuccaimat és elindultam a kollégium felé. Sejtettem, hogy követni fog, de nem volt probléma, hiszen ezt amúgy is meg kell beszélnünk. Viszont arra nem számítottam, hogy elgyengülök és hagyom magamat.

Istenem... úgy hiányzott. Amióta Chanyeollal van köztünk ez a valami, hanyagoltam Jongint, mert tudom milyen akaratos és makacs. Nem akartam egyszerre mind a kettejükkel kavarni. Állj! Vagyis nem! Én nem akarok Jonginnal, a kisöcsémmel kavarni! Szedd össze magadat Kyungsoo!

Mikor azt mondta, hogy szeret, minden probléma ellenére, azt hittem elolvadok annyira édes volt.

Szerencsémre Chanyeol, pont időben nyitott ránk, mint mindig. Szeretem az időzítését. Mivel úgy gondoltam ezt meg kell beszélnünk Jonginnal, beleegyeztem abba, hogy nála alszok. Ma este megmondom neki, hogy álljon le, mert én nem akarok tőle semmit sem. Akármilyen bunkón hangzik, így lesz a helyes.

Miután megtanultam másnapra a leckét és beszélgettem egy picit Chanyeollal a holnapi történelem dolgozatról, összeszedve magamat öltöztem át pizsamába és mentem át Jongin és Sehun közös szobájába. Szinte remegő lábakkal álltam az ajtaja elé. Mit fogok neki mondani? Ez nem fog menni. Nem tudom neki megmondani.

– Hyung! – kiáltott nekem Jongin, majd amint beléptem a szobába a nyakamba ugrott és ölelgetett. Ledermedve álltam és gondolkozzam. Feladom! Nem tudom neki megmondani! Majd lesz valami, és kész! Amint ezt eldöntöttem megfutamodva bújtam az ágyába, miután meggyőződtem róla, hogy nem mozog benne semmi kaja maradék… Mikor mellém feküdt, végig borzongtam egész valómban. Olyan kínos, hogy ilyen hatással van rám szinte még egy kisgyerek.

Mivel nem akartam felé fordulni akármennyire erőltette, fogta magát és rám mászott, miközben lefogta a kezeimet. Fülig pirulva néztem igéző szemeibe, majd elgyengülve hunytam le a szemeimet, ahogy közeledett hozzám és viszonoztam finom, gyengéd csókját. Amikor elengedte kezeimet, átkaroltam a nyakát és hagytam, hadd mélyítse el az egyre hevesebbé váló csókunkat. Amint nyelve megtalálta az enyémet, lassan köröztünk egymás körül. Pólójába markolva sóhajtottam egyet, mert csípőjét nekem lökve dörzsölte össze ágyékunkat. Ez a fiú ezerszer jobban csókol, mint pár éve. A mozdulatai is sokkal érzékibbek… gyengédebbek…

– Kyungsoo… – nyögte a számba, közben megint lökött a csípőjével és ezt egyre gyakrabban ismételte meg, ami kisebb-nagyobb nyögéseket és sóhajokat csalt ki belőlem. – Ne csináld – toltam el magamtól vállánál fogva. Szemeibe nézve láttam hamarabb kellett volna szólnom, hiszen szemei vágytól csillogtak.

– Hyung… Szeretlek… – nyomta arcát a nyakamba. Szorosan magamhoz öleltem, ahogy megéreztem kis csókjait érzékeny bőrömön.

– Én is téged. – motyogtam el halkan. – Viszont aludjunk, mert holnap töri dolgozatot írok. – fordultam nehezen az oldalamra, így már nem rajtam terpeszkedett, hanem mellettem.

Szorosan egymáshoz bújva simogattuk egymást és puszilgattuk, míg nem nyomott el engem az álom. Régen aludtam ilyen jól, mint vele. Szinte elfelejtettem milyen is hatalmas, ölelő karjai között elaludni, majd felébredni.

Másnap reggel ugyan azok a meleg karok öleltek, mint este. Csak mosolyogva bújtam hozzá közelebb, majd kinyitottam szemeimet.

– Jó reggelt – néztem fel csillogó szemeibe és egy bátortalan csókot nyomtam telt ajkaira.

– Jó reggelt, Hyung – szorított magához annyira, hogy alig kaptam levegőt. Amint elengedett felültem törökülésbe. Végig futott rajtam a liba bőt, ahogy megcsapott a kellemetlen hideg.

– Egész nagy a tisztaság ahhoz képest, hogy te meg Sehun laktok itt – nevettem fel körbe nézve a kivételesen tiszta szobában.

– Csak miattad takarítottam ki – nézett fel rám a fiatalabb, miközben kitapogatva a kezemet kulcsolta össze ujjainkat.

– Örülök a megtiszteltetésnek – hajoltam meg röhögve és rá szorítottam puha kezére.

***

Annyira élveztem azt az estét Jonginnal. Másnap kevésbé voltam frusztrált és ideges. Mindent szépnek láttam és minden egyszerűen ment. Minden gond nélkül írtam meg a témazárót, majd utána mosolyogva baktattam le az ebédlőbe és ebédeltem meg Chanyeollal. Kibeszéltük milyen volt a dolgozat és mit csináltunk Jonginnal az este. Na persze nem mondtam el neki a csókolózós részt.

Erősen furdalt a lelkiismeret. Ez most azt jelenti, hogy megcsalom Chanyeolt? Vagy Jongint csalom meg?

Lassan teltek a napok. Amilyen jól indult mindig minden napom, olyan rosszul is végződött. Próbáltam elkerülni a két fiút, nem mertem a szemükbe nézni. Szégyelltem magamat amiatt, hogy nem tudom meg mondani egyiküknek sem, hogy fejezzük be.

– Hyung! Chanyeol! – ült le mellém és a magasabbik mellé Jongin, Sehunnal együtt, hatalmas vigyorral a képükön.

– Ma jönnek az újak a táncklubba, és elvisszük őket inni. Jöttök? – nézett ránk a pösze, mire Chanyeol helyettem is igent mondott.

Egy buli a kicsikkel? Még sose voltam inni velük. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, senkivel se voltam még piálni. Egyszer volt, hogy két dobozt sört becsempésztünk Channieval, és azt megittuk, de semmi komolyabb. Kíváncsi vagyok a részeg Jonginra…