Hurt

 Wei csendben, mereven bámulta Kuhnt, ahogy mindig. A rapper megkocogtatta az üveget, amiből éppen ivott, közben azon gondolkozott, megközelítse-e az idősebbet.
„Hyung~ Elmegyünk sétálni? Persze ha csak te is akarsz.” „Oh, Kogyeol. Ez jól hangzik! Menjünk!” Ah, ott van az a személy és elkezdte Kogyeolt nézni. Ő az a fajta ember, aki megragadott minden pillanatot, hogy Kuhnnal legyen. Mint egy mágnes. Legalábbis Wei így vélekedett róla. Ki nem állhatta a barnát, amikor Kuhn körül legyeskedett.

Igen, ezt hívhatjuk féltékenységnek. Azonban Wei túl jó szívű ahhoz, hogy elhessegesse tőle a fiút. Kuhnt meg nem zavarta, hogy körülötte van, így ki ő, hogy azt mondja, idegesíti Kogyeol? De a fő ok, hogy nem zavarja a szoros kapcsolatuk az az, hogy látta: Kuhn mennyire boldog amikor Kogyeol körülötte van.

Wei még eltud annyi féltékenységet viselni, hogy ne vegye el Kuhn boldogságát. Szóval az egyetlen dolog, amit tehetett, hogy csendben maradt és nem foglalkozott összetört szívével, ami Kuhn után vágyakozott.

Később Kogyeol és Kuhn hangosan elköszöntek a többiektől. „Szia, Wei.” intett Kuhn, megelőzve Weit. Az elpirult fiú bólintott. „Szia, Kuhn-hyung. Később látjuk egymást.” mondta szégyenlősen.

Egyikük se vette észre a barna halálos pillantását.

„Mit gondolsz Weiről, hyung?” kérdezte Kogyeol, miközben belerúgott egy kavicsba, és a betont bűvölte tekintetével. Az esti szellő kellemesen simogatta bőrét. Egész hideg volt este, így Kogyeol örült, hogy hozott magával egy pulcsit. „Miért kérdezed?” kérdezett vissza Kuhn egy kisebb kuncogással. Kogyeol a szája szélét gúnyos mosolyra húzta.

A kínos csendet megszakítva kezdett el ismét beszélni. „Nem igazán tudom… Én csak… kíváncsi vagyok.” mondta végül ki, makogása után „Ő egy remek dongsaeng, azt hiszem. Természetesen egy kiváló rapper. Hmm.. Még mi..? Nagyon aranyos, és nagyon jó az aegyozásban. Szeretnék többet beszélgetni vele.” válaszolt egy kis gondolkozás után. A fekete hajú fiú nem igazán volt hatással Kuhnra látszólag. Talán csak ő részesítette magát előnyben, de igazából Kuhn nem akar többet tudni róla.

Kogyeol beharapta alsó ajkát. Kuhn nagyon pozitívan beszélt Weiről és ez neki nem igazán tetszett, mert tudta, hogy Wei bele van zúgva a mellette sétáló fiúba. Bár tudta, Weinek szemernyi esélye sincs, egyszerűen még is féltékeny volt. Tehát logikus, hogy rosszul vélekedik ez miatt a másikról.

"Én... Én nem igazán kedvelem őt." motyogta. Kuhn meglepetten nézett Kogyeolra a véleménye miatt. "Miért nem?" A másik fiú csak az ujjait babrálta. "Rendben.. Ő.. olyan erőszakos velem... mondhatjuk. Néha el akarja venni tőlem a számomra értékes dolgokat." Kuhn többet akart erről tudni. "Milyen fajta dolgokat?" Kogyeol fülig pirult, "Ohm... valami egészen személyeset." Kuhnt akarta mondani, de persze nem tudta.

A másik fél bólintott. "És mi van velem? Mit gondolsz rólam, hyung?" Kérdezte Kogyeol enyhe pírral az arcán. Kuhn fülei is pirosra váltottak, és mindenhova nézett csak a barnára nem. "Speciál… aranyos vagy. Vagyis úgy értem, Én.. én rajongok érted." egy mosolyt elfojtva motyogja, amint meglátta, hogy Kogyeol egyre vörösebb. "Tényleg?" Kuhn bólintott. " Tényleg. Kimondhatom... hogy szeretlek, azt hiszem.

Mind a ketten megtorpantak. "Mi van, ha én is szeretlek téged? Utána mi lesz?" motyogta halkan a barna. Belül folyamatosan vigyorgott. Nyert. Kuhn egyre inkább csökkentette a távolságot köztük. "Ez." kuncogott. Kogyeol felhorkant. "Egyszerű, hyung. Azt hiszem jobb lenne, ha most visszamennénk." "Igaz." mosolygott Kuhn, és Kogyeol kezére kulcsolta a sajátját.

Wei nem tudott az este aludni. Amikor Kuhn és Kogyeol vissza jöttek a sétájukról, látta őket kézen fogva a nappali előtt.

Hatalmasat sóhajtva bújt a párnájához. Úgy döntött, másnap bevallja az érzéseit. Utána legalább nem kell ez miatt feszengenie. Kuhn vagy kedveli őt, vagy nem. Nincs több válasz erre. Vagy összejön nekik minden, vagy nem.

"Szomjas vagyok." morgott. A mellette levő ágyra nézett, ahol Bitto mélyen aludt, szóval próbált minél csendesebben kiosonni a konyhába, hogy ne keltse fel a másikat. Kint látta meg, hogy a konyhába égett a villany. "Biztos Hwanhee elfelejtette lekapcsolni a lámpát megint." suttogta magának. Mikor befordult a sarkon, hangokat hallott a konyhából. Úgy döntött, inkább óvatosan beles a helységbe. A szíve hevesen dobogott a mellkasában.

Attól, amit látott, millió darabra tört a szíve. Kuhn és Kogyeol újra, a falnak dőlve egymást falták. Lassan csordultak le a könnyek az arcán, miközben beharapta alsó ajkát. Azon az éjszakán Wei nem aludt semmit sem, csak a pármáját áztattak sós könnyei. Az ő szerelme teljesen másba szerelmes.

Fájt neki, de el kellett ezt fogadnia.