Csak egy éjszaka: 2.fejezet

[2291,14.754]

Minden egyes csókja jól esett amiket a nyakamra mért. Kérnie se kellett, s már döntöttem oldalra a fejemet, hogy jobban hozzám férjen. Egyik kezével oldalamat cirógatta, míg a másikkal fenekemet simogatta óvatosan, hogy ne okozzon vele fájdalmat.

– Nem úgy volt, hogy segítesz zuhanyozni? – néztem rá a vállam fölött egy kisebb mosolyt villantva felé. - Nem mintha nem élvezném.. - motyogtam az orrom alatt, mire megéreztem forró leheletét fülemnél, majd ahogy kissé megharapdálta azt a hideg rázott, persze jó értelemben. Viszont ahogy egy kisebb nyögés is elhagyta a számat, minden fajta kényeztetést abba hagyott és magával szembe fordított. Ahogy megpillantottam komoly tekintetét, zavartan kaptam el az enyémet, és lábaimat kezdtem el bűvölni, mintha azok valami iszonyat érdekesek lennének.

Sehun az állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy ránézzek. Viszont a szemeim mindent néztek csak őt nem.

– Baekhyun. – mondta egy kis idő elteltével. Hallottam a komolyságot hangjában, így egy nagy levegőt véve, ajkaimat beharapva néztem rá. Féltem attól, hogy mit fog mondani. El fog most küldeni? – Eljössz velem holnap egy randira?

Hatalmasakat pislogtam az előttem állóra. Még fel kellett dolgoznom az információt. Azt akarja, hogy randizzak vele?! Szóval tetszem neki? Ha előbb tudom, hogy így lehet pasit szerezni, hamarabb dugok valakivel a mosdóban!

-...szóval? – köszörülte meg a torkát a fiú, ezzel kirántva idióta gondolataimból. Számat tovább harapdálva kezdtem el hevesen bólogatni neki, mire csak elmosolyodott és egy puszit nyomott az orromra, majd a számra, végül az államra. Hogy lehet ilyen aranyos? – toporzékoltam magamban.

A zuhanyzás kicsit elhúzódott. Egymás mosdatása jó párszor hosszú csókolózásba torkollott, vagy a nyakam harapdálásába. Kicsit csalódott voltam, hogy ő nem engedte, hogy nyomot hagyjak rajta. Miután szimpla ötven perc alatt végeztünk, felöltöztem a tegnapi ruhámba, ami hadd ne mondjam, bűzölgött az alkoholtól és minden féle testnedvektől. Elfintorodtam egy picit, de hát ez van. Sehun megadta a telefon számát és én is nenki az enyémet, majd elmondta, hogy jutok el a metróig. Egy hosszabb csókkal elbúcsúztunk egymástól, és mentünk mind a ketten az dolgunkra.

Nekem az utam rögtön barátomhoz, Jongdaehez vezetett. Felcsengettem, de senki se adott választ. – Szóval figyelmen kívül hagysz..? – húztam el a számat, majd ismét megnyomtam a 15-ös számot, és ezzel párhuzamosan fel is hívtam. Viszont három csörgés után elhallgatott a telefonom, majd mikor ismét hívni akartam, már nem volt elérhető. – Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen… -kitöröltem a házszámot, majd beírtam a szomszédét és szépen bekönyörögtem magamat. Szerencsémre a néni nem tudott ellenállni nekem. Amikor bementem az épületbe, kivételesen nem a lépcsőt választottam, mert azt hiszem a két emelet után nem bírnék többet leülni. Így a lifthez mentem és abba beszállva megnyomtam a második emeletet.

-Kim Jongdae! - kiabáltam és az ajtaját kezdtem el ütni minden erőmből. Erőlködésem percek múlva elérte a hatását és egy nem túl boldog fiú nyitott nekem ajtót, tök pucéran. Ezzel nem foglalkozva mentem be mellette a lakásba – Baekhyun… most nem jó. Vannak nálam.. - jött utánam, de én csak leültem a konyhába. Gyakran jöttem úgy át, hogy épp valami idegen csávó volt itt. De mindig megvártam, hogy elmenjen. - Nem baj. Megvárom. Sok mesélni valóm van. - villantottam felé a fogaimat, mire egy nagyot sóhajtott és bementem a hálószobába. Hallottam, ahogy motyog valamit a másik félnek, majd pillanatok múlva kicsapódott a szoba ajtaja.

– Azt mondtad nincs pasid! Kurva idióta vagyok, hogy hittem neked! – kiabált az alacsonyabb fél. Szemre való volt az már biztos. – Nincs is. Ő csak egy haver. – jött ki barátom is halál nyugodtan, és mondandójára egy gonosz vigyor húzódott a számra.

– Te szemét! Három éve együtt vagyunk, és le is tagadsz? – biggyesztettem le ajkaimat. Erre a kisebbik csak fogta a cuccait és kiviharzott a lakásból.

– Kár érte. Pedig nagyon édes volt. – paskoltam meg a mellettem levő széket. Jongdae a fejét fogva foglalt helyet. – Mit akarsz..? Mond és menj el.

-De morcos valaki. - döntöttem a fejemet a vállára. - Naaa.. Sajnálom. Ne legyél mérges.. - néztem rá kiskutya szemekkel mire sóhajtott egyet és eltolt magától. - Te maga vagy a megtestesült ördög. -simogatta meg a fejem tetejét. - Na mond mi történt. Tegnap eltűntél a tömegben, és azóta nem láttalak. Összeszedtél valakit? - nevetett mintha az tényleg lehetetlen lenne.

– Ha tényleg tudni akarod, igen! És le is feküdtünk, holnap meg megyünk randizni. -barátom képéről rögtön eltűnt az előbbi mosoly és nagyokat pislogott felém. – Igen, igaz. Nem hazudok. Szóval most már ne cikizz, mert szűz vagyok! – tettem karba a kezeimet – Komolyan ennyire meglepő, hogy nekem is lehet valakim? – döntöttem oldalra a fejemet és vártam hátha mást is fog csinálni a nagy szemekkel való bámuláson kívül. Végül kifújta a tüdejében bent tartott levegőt.

– Ki az? Mi a neve? Hol lakik? Kedves veled? Ugye nem fog átverni? – támadt le a kérdéseivel, amiket őszintén nem tudtam mire vélni.

– Sehunnak hívják és tegnap a buliban találkoztunk. Gangnamban lakik és több mint kedves – húzódott egy mindent elmondó mosoly az arcomra, mikor vissza gondoltam a reggeli zuhanyzásra, illetve a tegnap estére a mosdóban. - Biztosítlak, hogy teljesen őszinte.

– Mutass be neki. – nézett rám halál komolyan barátom. – Még én sem ismerem. Nincs okom rá, hogy már most bemutassalak neki. Nem akarom elijeszteni. Tényleg tetszik nekem. – váltottam én is komolyra, ami meglepte a mellettem ülőt, és sóhajtásra kényszerítette. – Legalább jól bánt veled a közben? Szóval rendesen felkészített rá? Nem fájt? És most fáj? – harapott ajkaira Jongdae, hogy elhallgattassa magát. Szeretem, hogy ennyire aggódik értem. Ilyenkor érzem, hogy tényleg szeret engem. – Picit fájt...és még most is fáj, de nem vészes. Egyébként meg egész gyengéd volt. – szálltam le a székről és a szekrényt kinyitva kerestem a kávé kapszulákat.

– Ne keresd. Elfogyott. Lezuhanyzok és menjünk el kávézni. Te meg öltözz át. – hagyott egyedül. A három éves barátságunk óta jó pár holmimat áthordtam ide, mert nem egyszer aludtam itt bulizás után vagy előtte. Bementem a szobájába és az én szekrény részemet kinyitva kutattam valami tűrhető után. – Oh. Azt hittem ez eltűnt. – csillant fel a szemem és kivettem kedvenc felsőmet, egy fehér cső nadrágot és egy alsót. Boldogan szabadultam meg a bűzölgő ruháimtól, majd nem zavartatva magamat mentem be a fürdőbe és dobtam őket a mosógépbe amit el is indítottam. – Siess mááár. – szóltam be barátomhoz aki nyüszögött, hogy hagyjam. Vállat vontam és a tükör elé állva elvettem az itt tartott fogkefémet és fogat mostam, majd egy kis alapozót feltettem az arcomra utána késznek nyilvánítva magam magára hagytam Jongdaet és a kanapéra vetve magamat kapcsoltam be a tévét. Viszont semmi érdekest nem találtam, így ki is kapcsoltam.

Megkönnyebbülten álltam fel az ülőhelyről mikor végre a lakás tulaja készenlétben az ajtóhoz ment. Bezártuk a bejáratit, majd a liftet megvárva lementünk azzal a földszintre utána meg ki az utcára kávézót keresni. Nem is kellett sokat sétálni, mert megláttuk a kedvenc helyünket. Bent helyet foglaltunk az egyik sarki asztalnál, majd az itallapot a kezünkbe véve rendeltünk mind a ketten egy-egy lattet. Nem vagyok az a kávézós fajta, de ennyi pia után kissé másnaposan jól esik.

A kis „randink” alatt Jongdae kifaggatott szinte minden egyes részletről a tegnap este történtekről. Már-már úgy éreztem kicsit sokat is kérdezett. De végül gratulált, hogy végre elvesztettem és hogy találtam magamnak egy fiút is.

***

A szekrényem tartalma fölött álltam, a hajamat tépve, hogy mi a francot vegyek fel a randira. Már üres volt minden lakásban, ahol esetleg ruha lehet. Semmit se találtam. – Komolyan már! – hisztiztem és trappoltam össze vissza a lakásomban. Miután megmostam az arcomat, kissé nyugodtabban léptem be ismét a háborús területnek kinéző szobámba, és felvettem egy pólót, amit még szülinapomra kaptam és egy sima fekete szoros nadrágot. Őszintén nem voltam magammal olyan nagyon megelégedve, de már untam a ruha keresést. Nem ruhám miatt tetszem Sehunnak!...vagyis hát nagyon remélem. Mivel ez kivételes alkalom volt kissé ki sminkeltem magamat, majd azzal elkészülve rá vigyorogtam magamra a tükörben.

– Csak két és fél óra kellett, hogy elkészüljek. – néztem a fali órára ami fél hetet mutatott. Indulnom kell. Összeszedtem ami kelleni fog, bezártam az ajtót és elindultam a kijelölt helyre.

Tíz perccel később értem oda, de Sehun még sehol se volt. Aggódnom kéne? Miért nincs még itt? Már épp hívtam volna, mikor hátulról átölelte valaki. A szívem kihagyott egy ütemet, hogy valami idegen most megakar erőszakolni, de hátra nézve láttam, hogy Sehun az.

– Idióta! Tudod, hogy megijesztettél?! – fordultam volna meg, hogy megüthessem, de erősen tartott karjai között, majd a nyakamba csókolt egyet. – Sajnálom. És azt is hogy késtem. – nézett fel szemeimbe, ami annyira édes volt, hogy a gyomrom bucskázott egyet. Kicsit elpirulva kaptam el róla a tekintetem és bólintottam, hogy minden rendben van. Erre csak adott még egy puszit a fülem tövébe, mire kirázott a hideg, és elengedett. Megfogta a kezemet és behúzott egy mellettünk levő étterembe. Bent leült egy kisebb asztalhoz és arra felkönyökölve figyelt. – Rendelj amit akarsz. Én fizetek. – félénken bólintottam rá, utána kinyitottam a pincér által elénk tett étlapot. Az első amit megnéztem, azaz árak. – B-biztos itt akarunk enni? – suttogtam halkan. Egy tál rizs két napi fizetésembe került. Ő csak bólintott és a példámat követve nézegette a menüt. Az ajkamba harapva futottam végig az árakat és legolcsóbbra ráböktem. Vega rámen. Végül is… jó lesz.

Miután leadtuk a rendelést, Sehun a szemeimet kezdte fürkészni. – Hogy van a feneked? – mondta ki egyenesen, amin úgy meglepődtem, hogy félre nyeltem a vizet amit ittam. Hogy tehet fel ilyet egy étterem közepén?! Hadd ne mondjam, a kis akciómtól a fél hely minket nézett, persze Sehun ezen csak egy jót kuncogott. Erre szépen megsértődtem, és karba tett kézzel hátra dőltem. Sehun egy jó ideig nézett, majd a nevemet mondogatta, meg hogy sajnálja, de meg kell értenem, hogy vicces volt. Mikor már ezzel se hatott rám abba hagyta és csak bámult.

Hadd ne mondjam, mennyire élveztem, hogy így próbálkozik. Szóval még egy picit húztam az agyát. Viszont arra nem számítottam, hogy megérzem zoknis lábát végig simítani a combomon, aminek célja egyenesen nemesebbik felem volt. Rögtön a fiúra kaptam a tekintetem, de ő csak vigyorogva bámult. Ahogy lába elérte a célját, és mozgatni kezdte rajta, egy jóleső nyögést adtam ki magamból, mire ajkaimba haraptam. Egyik kezem a szám elé tettem, míg a másikkal az asztal alá nyúlva próbáltam eltolni a lábát. Szerencsémre jött a pincér az étellel és Sehun vissza húzta patáját a helyére, mielőtt valami rossz történt volna. Nem foglalkozva azzal, mennyire lehet most vörös a fejem, és hogy a szemben ülő felkeltette a „kicsi Hyunniet” kaptam a kanalam után és kezdtem belapátolni a levesemet, ami finomnak bizonyult, bár az árát nem érte meg.

***

A vacsora végéra már kezdett minden a helyére állni a nadrágomban és így kellemesen el tudtam beszélgetni Sehunnal. Pont olyan volt, amint ahogy elképzeltem. Egy végtelenül kedves fiú, aki néha olyan mint egy kisgyerek. De nagyon is vonzott ez az oldala.

-Itt a számla. - tette le a pincér az asztalra majd magunkra hagyott minket. Sehun a zsebébe nyúlt, majd kitágult orrlyukakkal kutatta át az összes zsebét egyre kétségbeesetten. - Hunnie… mond hogy van nálad pénz.. - erre csak végig nyalt ajkain majd megrázta a fejét. Egy fura nyöszörgő hangot kiadva nyúltam a zsebembe és kivettem a pénztárcámat. Megnéztem a számlát, és rá kellett jöjjek, hogy a felére is alig elég az, ami nálam van. Ezt közöltem is Sehunnal, mire az asztalba verte vagy kétszer a fejét, majd kiegyenesedett. - Figyelj jól. -halkult el. - hármat számolok, és futunk.. -Mi? Komolyan azt akarja hogy fussunk el?! Mire ellenkezni akartam, már kettőnél járt, utána kimondta a hármat, és egyszerre álltunk fel, majd mint akiket puskából lőttek ki rohantuk a bejárathoz, és azt kivágva futottunk el jobbra, aztán balra, és ismét balra. Három utcát bírtam. Utána megálltam és a térdeimre támaszkodva tartottam vissza az elfogyasztott éltet, nehogy utat találjon magának felfelé. Sehun is mellém lépett, hogy megsimogassa a hátamat. - Jól vagy? Mindjárt nálam leszünk. A következő saroknál már a házam van. - próbált megnyugtatni, közben tovább simogatta hol a hátam, hol a fejemet. Egy kisebb pihenés után sétálva tettük meg a maradék utat. Felmentünk hozzá a hetedikre, ahol mind a ketten bedőltünk a francia ágyba lihegve.

– Azt hiszem mostantól nem tudunk oda menni enni. -nevetett fel Sehun, mire én is elröhögtem magamat. Nem épp úgy alakult a randi, ahogy terveztük, de végül is jó sikerült. – Jól vagy? Úgy értem...a tegnap előtti után biztos nem volt ó dolog ennyit futni. – kúszott hozzám közelebb.

– Nem vészes. – ráztam meg a fejemet és kicsit megemelkedve adtam as szájára egy puszit. Ahogy vissza tettem a fejemet a párnára, Sehun úgy kapott ajkaim után, és vont egy szenvedélyes csókba amit készségesen viszonoztam.

Már hosszú ideje faltuk egymást, mikor a hangulatot tönkre tette a telefonja csengése. Elválva tőlem végig simított kipirult arcomon, mire csak bólintottam egyet, hogy vegye csak fel. Kimászva az ágyból ment a nappaliba telefonálni. Én is követtem a példáját, csak én a szobába maradtam és a tükör elé álltam, hogy megigazítsam a kissé elfolyt sminkemet. Miután ez megtörtént körbe sétáltam a kis szobát. A könyves polcon alig volt pár könyv és egy két DVD. Az éjjeli szekrényen láttam egy csoport képet. Azt a kezembe véve kerestem meg rajta Sehunt. Ő állt közepén. Olyan tizenéves lehetett rajta. Nagyon édes volt ahogy mosolygott. Miután úgy éreztem eleget gyönyörködtem a képben, vissza tettem a helyére és az ágyba vetettem magamat a sok párna közé. Az egyik átöleltem és az arcomat beletemetve visongtam, hogy milyen fiút sikerült kifognom.

Mivel nem akartam, hogy úgy jöjjön vissza, hogy nélküle túrtam szét az ágyat, vissza rendeztem a párnákat. Tény, nem tűnt Sehun olyan rendszeretőnek, amit igazolt is az, hogy találtam egy pólót meg egy alsót a párnák között, de akkor se akartam illetlenül rendetlenséget csinálni. Viszont a pólón megakadt a szemem. Felemelve magamhoz mértem, és hasonló méretű volt mint én. Ő is ekkorát hord? De ez szerintem kicsi rá. – kezdtem gondolkozni. De még mielőtt belemerültem volna a gondoltaimba Sehun kikapta a kezemből a pólót és elhajította a szoba egyik sarkába, engem meg az ágyra nyomott és fölém mászva csókolt ajkaimra. Ezt követően nyakamba hajolt és azt kezdte el szívogatni. Rögtön kiürült az elmém, és csak rá tudtam gondolni.