Csillogó
szemekkel szálltam ki a fekete kocsi hátsó üléséről. Végig
mértem a hatalmas házat, majd mentem a csomagjaimért a
csomagtartóhoz. Kivettem egy nagyobb bőröndöt, és egy kisebb
válltáskát, azután a járdán megállva vártam a férfit, aki ide
hozott.
Mellém
lépett a magas ember, és a fejemre simította a kezét. – Tetszik? –
mosolygott rám barátságosan, mire bólintottam. Megfordulva a
bejárati felé vettük az irányt, majd elforgatta a kulcsot, és
elém tárult új életem színhelye. A lélegzetem is elállt a
tágas nappali látványára. Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy
ilyen gyönyörű helyen fogok élni.
– Megjöttetek?
– állt elém egy kis termetű nő, méretes pocakkal. Illedelmesen
meghajoltam előtte, és bemutatkoztam. – Do Kyungsoo vagyok. –
kissé zavarba jöttem a mosolyától.
– Én
Kim Soohyun. – fogta meg a kezemet, amit kissé megrázott, majd
magához ölelt. Ahogy a fejem hasához ért, éreztem valamit.
Meglepődve kaptam el onnan fejemet,
majd felnéztem a nőre.
– Ne
aggódj. Csak a baba rúgott.
-kuncogott. – Ha
ide teszed a kezedet, talán megint érezni fogod. – húzta fel a
pólóját, és pocakjára tette a kezemet. Igaza volt. Pillanatokon
belül, megint éreztem, azt kis rúgást. Csillogó szemekkel néztem
Soohyun hasát.
Ott bent egy baba
van. Aki majd az én kisöcsém lesz.
-gondolkoztam el, majd hatalmas mosollyal az arcomon adtam a hasára
egy puszit.
– Na
gyere. Megmutatom hol lesz a szobád. – fogta meg a bőröndömet a
férfi, és felment az emeletre. Minden szó nélkül követtem,
közben csodáltam az igényes házat. Modern volt, mégis
hihetetlenül otthonos.
A
lépcső tetején jobbra fordultunk, és egy kisebb folyosó végén,
ott volt egy szoba. Az ajtó fehérre volt festve, ami igazán
tetszett. Benyitottunk. Köpni nyelni nem tudtam a látványtól. Egy
igen nagy szoba volt. A falak világos sárgán
virítottak. A jobb sarokban egy természetes fa színű ágy,
mellette egy hozzá illő ruhás szekrény. Az
mellett volt egy üveg ajtó, ami feltehetőleg az
erkélyre vezetett. A szobában ezeken kívül még elhelyezkedett
két könyves polc és egy íróasztal.
– Mit
szólsz hozzá? – lökött picit beljebb újdonsült apukám, és
letette a cuccaimat. Felé fordultam egy hatalmas vigyorral az
arcomon: – Ennél jobb már nem is lehetne!
Így
kezdődött el az új életem, egy új családdal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése