Csak egy éjszaka: 7.fejezet

– Mi? – nézett rám Chanyeol elkerekedett szemekkel. – Te úgy vagy együtt vele, hogy nem is tudod mit dolgozik?! És már egy hónaposak vagytok?? – lepődött meg nagyon. – Ahh. Sajnálom. Akkor gondolom azt se tudtad, hogy együtt voltunk. – Erre csak megráztam a fejemet. – Sehuntól kellett volna megtudnod. – húzta el a száját. – Nem leszek bunkó! Bocsánat Baekhyun. Tényleg, nagyon bejössz, de annyira nem vagyok köcsög, hogy elmondom neked. Ha Sehunnie el akarja mondani neked, elfogja!

-Chanyeoool! - húztam el a nevét – Sehun azt mondta, hogy nem érteném meg, ha elmondaná. Tényleg olyan nagy dolog ez? Nem érdekel mit dolgozik! Én akkor is vele maradok, mert…-haraptam ajkaimba. - Mert? - kérdezett vissza Chan, mire lehajtottam a fejemet. - ...mert nagyon kedvelem.. -motyogtam az orrom alatt.

– Baekhyun.- tette hatalmas mancsát az enyémre, mire felnéztem rá. – Szívem szerint én elmondanám neked, mert ez igenis nagy dolog. Nem mondhatod ilyen vakon, hogy nem érdekel a munkája, hisz a sok ezer szakma között, honnan tudod, hogy pont olyan, amit te elfogadsz? Figyelj. - csúszott közelebb hozzám, és szabad kezét arcomra simította. Tudom, nem volt helyes, hogy nem húzódtam el, de tényleg nagyon élveztem az érintéseit.. - Ha Sehunnie úgy érzi, bízik benned, és úgy gondolja, ha megtudod se hagyod el, akkor elfogja mondani. Ezen ne aggódj. - cirógatta meg arcélemet, amibe akaratlanul is bele simultam. Ez még nem rossz.. Ugye?

– És most! – csapta össze hirtelen a tenyerét, ami miatt úgy megijedtem, hogy káromkodtam egy sort. – Bocs... – röhögött rajtam, mire kissé zavarba jöttem, és beleütöttem a vállába.

- Szóval azt akartam, hogy rendeljünk pizzát, és nézzünk meg valamit.. - mondta végig amit akart. - Hát bajom nem lehet belőle.. - vontam meg a vállamat. Igazából iszonyú éhes voltam. Reggel óta nem is ettem, és amíg nem említette meg a pizzát, nem is éreztem magam éhesnek. Szóval nagyon örültem annak, hogy rendelünk kaját. Szerencsére hasonlít pizzák terén az ízlésünk, mert rögtön ráböktünk a sonkás kukoricásra.

Mikor meghallottuk a csengőt, szinte úgy rohantunk az ajtó felé, mint két éhes farkas. Azt hiszem a kiszállító fiú kicsit meg is ijedt, ahogy Chanyeol a kezébe nyomta a pénzt, én kikaptam onnan a pizzát és rávágtuk az ajtót. Leültünk a nappaliban a földre és két szeletet magamhoz véve kezdtem hol az egyiket, hol a másikat harapni. Chan se tett másképp. Összeborított három szeletet és hatalmasra nyitva a száját tömte magába. Nagyon vicces látvány volt, amire felröhögtem teli szájjal.

-Fhúúj! Paeghyunh! Lápfom amih a szádpan vanh! – mondta teli szájjal, közben azt hiszem még le is köpött. – Te mondod?! – nyeltem fel a falatot ami a számban volt, majd a kezemmel letöröltem az arcomat hangosan röhögve. – Máskor lenyalod, ha leköpsz! – mondtam ki gondolkodás nélkül, mire a magasabbik közelebb hajolt. – Na várjá' – rágta tovább az ételt, majd épp ilyen köpő pozícióba helyezte ajkait, mire tenyeremet rátapasztottam és eltoltam a fejét elfintorodva.

-Undorító vagy.. - húzódtam el, kissé mosolyogva azon, hogy milyen egy idióta.

Őszintén, nagyon élveztem a társaságát. Egyáltalán nem nyomult, amit értékeltem. Csak úgy viselkedett, mintha egy haver lennék. Mindig is ment a barátkozás, de azt hiszem még sose engedtem el magam senki mellett ilyen hamar. Tetszett, hogy Chanyeol erre képes volt.

Az egész pizzását el baromkodtuk és időközben kettő három doboz sör is elfogyott. Közben néha szóba jött, hogy mit dolgozik a másik, meg az egyetem. Mint kiderült Chanyeol egy idős velem, és most kezdte el az egyetemet, mert eddig gyűjtött rá. Érdeklődve hallgattam a történeteit a munkáiról, meg az egyetemes bulikról. Sok vicces dolgot mesélt, és szépen elszaladt az idő. Viszont egy nagyon fontos megtudtam róla: Nem bírja a piát valami jól.

– Jobb lesz ha megyek. – álltam fel a kanapéról. Kint már sötétedett. – Nem máááár! – fogta meg a kezemet Chan, hogy ott marasztaljon. – De megyek. Te már részeg vagy! – mutogattam felé. Tény, hogy én se voltam a lehető legjózanabb, de talán még haza találok.

– Nem engedhetem, hogy ilyen állapotban vezess! – Nincs is kocsim. – pislogtam rá meglepetten. – Attól még nem szabad! -húzott vissza a földre és a kezembe nyomott még egy doboz sört, amit inkább magam mellé tettem. – Tényleg! – sikkantott fel és eltűnt a hálószobájában. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy alapból mély hangú fiú, ilyen magas és lányos hangot is ki tud adni. Bentről hallottam pár érdekes hangot, meg zörgést, majd percek múlva kijött egy szőrcsomóval a kezében.

– Ő itt Lady! – mutatta fel nekem a fekete macskát, aki látszólag nem igazán élvezte, hogy egy részeg Chan lóbálja össze vissza. Vagy az is lehet, hogy csak engem nem bír. Nem tudom, nem értek a macskákhoz. Sőt...nem is szeretem őket. Amikor Chanyeol az ölembe tette szépen el is fintorodtam és elhessegettem a Lady névre hallgató szőrcsomót, aki készségesen rohant be a legközelebbi asztal alá. Viszont ahogy rohant egy valami majd kiszúrta a szememet.

– Channie. Miért az a neve pasi macskádnak, hogy Lady? – erre a mellettem levő fiú minden válasz nélkül dőlt el a szőnyegen és tört ki belőle a röhögés. Hát azt hiszem ha józan lennék se érteném mi baja van. De ahogy hosszasan vihogott a földön össze vissza gurulászva, engem is elfogott a röhögő görcs és csatlakoztam hozzá.

Valamikor éjfél fele kezdünk valamennyire kijózanodni a sok lakásba futkorászás meg az „együnk mindent össze mert miért ne” játékok miatt. Na meg el fogyott az alkohol és mind a ketten lusták voltunk lemenni a boltba.

-Ya… Chan. – fordultam a mellettem fetrengő felé, aki szintén kimerülten bámulta a plafont. Nem baj, ha itt alszok? – ő csak erőtlenül bólintott és tovább bambult. Én felültem és tárcsáztam.

Két csörgés után fel is vette a telefont Hunnie. - Igen? - elmosolyodtam hangja hallatán, hisz biztos most kelt fel. - Bocsi, hogy felkeltettelek.. Csak szólók, hogy ma biztos nem megyek. Chanyeolnál alszom. - Mi van?! - vágta rá rögtön, már kevésbé kómás hangon. - Mi faszt keresel te ott?! - emelte fel a hangját, amit igazán nem érettem. Hisz nem szokott velem kiabálni. Sőt még káromkodni se hallottam nagyon. Mégis annyira rosszul éreztem magamat. Most megbántottam?

-Én csak unatkoztam ma és találkoztunk, aztán feljöttem és ittunk..most meg már túl késő van ahhoz haza menjek.. - Fogj egy taxit! - miért ilyen velem? Én nem terveztem itt maradni. Nem tehetek róla! Miért nem bízik bennem? - Nincs rá pénzem… - mondtam az igazat neki, kissé halkan. Mivel Chan felkapta a fejét a beszélgetésre, kicsit arrébb csúsztam. - Oda megyek. - ezzel lezártnak tekintette a témát, és letett.

-Channie… Sehun ide jön értem… – fordultam felé kissé sokkosan. Persze örülök, hogy láthatom, de mégis… Nincs értelme ide jönni, nem vagyok már kisgyerek aki nem tudja magát megvédeni.

***

Egy órával később Sehun rontott be a szobába. Persze halvány lila gőzöm sincs, hogy a francba jutott be. Viszont mikor látta, hogy teljesen nyugodtan ülünk Chanyeollal a kanapén és tévézünk, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle. Oda lépett hozzám és ahelyett hogy megölelt volna minden szó nélkül a nyakamat kezdte el át nézni. – Sehun. – toltam el picit. – Először. Neked is szia. -nyomtam egy puszit ajkaira. – Másodszorra, annyira nem bízol bennem? Nem feküdtünk le. Ne aggódj. – fogtam meg a kezét. Persze feldühített, hogy ennyire nem bízik bennem de valahol megértem. És boldog is voltam, hogy ennyire aggódott.

– Nem benned nem bízok, hanem abban. – mutatott a kanapén henyélő felé. – Mi? Nem értem miről beszélsz. – vonta meg a vállát a magasabbik. – Egyébként add már vissza a lakás kulcsomat. – nyújtotta felénk a kezét, és Sehun oda dobott neki egy kulcscsomót.

– Ha már itt vagytok, aludjatok itt. A kanapé kihúzhatós. – nyújtózkodott Chanyeol, majd ránk mosolygott. Bólintottam és barátomra néztem, aki beleegyezően sóhajtott egyet és megszorította a kezemet. – De akkor együtt fürdünk! – ölelt át. – És magamévá tehetlek… – suttogta a fülembe, de legalább olyan hangosan mondta, hogy Chanyeol biztos meghallja. Rögtön fülig pirultam, hogy más házában akar ilyet csinálni. Én inkább ezt hanyagolnám, de tudom, hogy nem tudok neki ellenállni.

– Tőlem aztán dugjatok, csak kérlek ne olyan hangosan. – röhögött Chanyeol, mire hozzá vágtam egy díszpárnát a kanapéról. Közben Sehunnak megcsörrent a telefonja. – Ki hív ilyenkor? – lepődtem meg, hisz hajnali egy múlt. – Biztos munka. – húzta el a száját amikor a kijelzőre nézett, majd be foglalta Chanyeol szobáját telefonálni.

– Én addig elmegyek zuhanyozni. Tudsz adni valami ruhát? – néztem Yeolra, aki csak felmutatta a hüvelykujját, és beküldött a fürdőbe.

Sehun pov

Már megint Ő az. Elegem van, hogy minden nap felhív, én meg persze hülye módjára felveszem. Miért nem tudja felfogni, hogy vége van?!

Ahogy magamra csuktam Chanyeol szobájának az ajtaját, elhúztam a kis zöld ikont a kijelzőn. – Mit akarsz Luhan..? – szóltam bele idegesen. – Szeretlek! Gyere át! Nagyon hiányzol! – zokogott bele a fiú. Sose bírtam amikor sír. Én egy erős embernek ismertem meg, mégis, amióta szakítottunk, körülbelül két hete, folyamatosan csak sírni hallom. – Luhan. Meg mondtam. Nem szeretnék át menni, és több fájdalmat okozni neked. Ha tovább is együtt leszünk, nekem is fáj, neked is, és Bakehyunnak is fog. – sóhajtottam egyet.

– Nem érdekel, ha nekem fáj! – vágta rá, és hangjából ítélve, csak jobban rákezdett a sírára. – Nem érdekel az se, ha közben mással is lefekszel! Csak..szeress. Vagyis azt se kell! Csak legyél velem..néha napján..és hadd legyek a tiéd! – annyira szánalomra méltó ez a fiú. És miattam lett ilyen, meg a munkám miatt.

-Figyelj Lulu. Most nem jó, de ígérem, holnap délután átugrom. Rendben van? Csak kérlek ne sírj.. - mosolyodtam el kissé. Kicsit boldoggá tett, amikor boldogan beleszólt, hogy vár meg a kulcs a szokásos helyen van.

– Na lám. – hallottam meg egy ismerős mély hangot mögülem, mire kinyomtam a mobilomat. – Még mindig szédíted szegény fiút? – dőlt neki a falnak karba tett kézzel, és azzal a mocskos mindent tudó mosolyával bámult. – Mit akarsz? – álltam fel.

-Baekhyunt.