Szóval próbáljuk összerakni a dolgokat. Az egyikük látott meztelenül, majd tökéletes testemet látva, nem bírt ellen állni, és meg akart csókolni. Igen. Más oka nem lehet annak, hogy rám mozdult. Ha csak… Ha csak nem szerelmes.
– Ahhh – vertem a fejemet a szekrényembe. – Ezt verd ki a fejedből Baekhyun! Chanyeol nem szerelmes beléd! – Bár megérteném ha az lenne, hiszen csak rám kell nézni.
Hagyjuk! Vegyük a másikat. Ő a legjobb barátom, ezért elégített ki a szájával! Vagy nem. Azért annyira nem vagyunk jóban, hogy hébe-hóba leszopjuk egymást.
– Kicsim! Jól vagy? – kopogott be anya az ajtón. – Furcsa hangokat adtál ki. – nyitott végül be, mire gondterhelten néztem rá a földön fetrengve.
– Anyu… Nem értek semmit sem… – temettem a tenyerembe arcomat. Anya mellém guggolt és megsimogatta a kezemet.
– Sajnálom. Segítenék, de mennem kell. Apáddal elmegyünk egy étterembe. Valószínű csak reggel jövünk haza. – nyomott egy puszit kilátszódó homlokomra.
– Ne hívd őt az apámnak, kérlek. Nincs hozzá közöm. – néztem fel rá ujjaim között, de már felettem állt, és egy együttérző tekintet után, magamra hagyott a gondolataimmal. Addig fetrengtem a földön a plafont bámulva, míg nem hallottam az ajtó csapódását. Nagyon jó. Megint egyedül vagyok. Nem mintha foglalkoznánk egymással mikor itthon vannak.
Miután elmentek, feltápászkodtam a hideg parkettáról és lementem valami kaját keresni. Azonban nem találtam semmi olyat, amihez lenne étvágyam, így vissza caplattam a szobámba, és egy gyors zuhany után bebújtam az illatos ágyamba. A fülhallgatót a fülembe dugva kapcsoltam be valami rap számot, majd arra merültem mély álomba.
Reggel minden ment a szokásos módon. Ittam egy kávét, felöltöztem, majd mentem iskolába. Azonban ott a légkör ma más volt. Mikor beléptem a terembe, mindenki engem nézett, és összesúgtak a kisebb csapatok. Kissé zavarba hoztak ezzel. Mi történt..?
Amint letettem a dolgaimat, egy magas alak lépett mellém és fogta meg a vállamat.
– Beszélhetnénk? – nézett velem farkasszemet Chanyeol, komoly tekintettel. – Minek? Megint rám akarsz mozdulni? – kérdeztem talán kicsit nyersebben is, mint kellett volna.
– Baekkie – kezdett el kihúzni a teremből. Követtem, mert fontosnak tűnt az, amit mondani akar.
– Mit akarsz? – tettem karba a kezeimet, mikor megálltunk. Azonban ő csak a faliújságra mutatott. – Mi olyan érdekes… – kerekedtek el a szemeim. Ott voltam én egy képen, ahogy az ajtónak támaszkodva fogja a farkamat Hyung. - Ez mi? -néztem Chanyeolra idegesen, de ő csak a száját rágcsálta. – Az egyik lány… ott volt és lefotózott titeket… - nyögte végül ki.
Idegesen téptem le a képet a falról, majd indultam el a folyosón. Minden egyes képet leszedtem, amit találtam. Nem foglalkoztam senkivel, aki beszólt. Ki fogom nyírni azt, aki ezt tette!
Aztán eszembe jutott. Hyung. Vele mi lehet? Lendületes léptekkel indultam meg a terme felé, azonban az ajtóban megtorpantam.
– Ha ennyire szereted a faszt, gyere… – hallottam egy idegen fiú hangját, majd egy csattanást, végül Hyung hangját.
– Ha bemered tenni a számba, le fogom harapni! – szólalt meg barátom a zaklatónak. Nem bírtam ki és óvatosan kukucskáltam be a terembe, ami üres volt három ember kivételével. Ekkor jutott az eszembe, hogy nekik most tesi órájuk van. A látvány...nem volt valami szép. Minseok hyung két ember előtt térdelt, vérző orral. Az egyik fiú a hajába markolva tartotta a fejét, míg a másik a nadrágjával bíbelődött.
Én segíteni akartam. Mindennél jobban ki akartam onnan hozni őt, de a lábaim földbe gyökereztek. Csak néztem, ahogy lenyomják a torkán a nemiszervüket, majd a csengő megszólalt. Bepánikoltam. Nem hagyhatom ki az órát. Így is mindenki rólam beszél most. Csak jobban fognak utálni. Sajnálom Hyung! Remélem… nem fogsz rám haragudni…
Csak futottam ahogy a lábam bírta. Kidobtam a letépett képeket, és a termem felé szaladtam. Viszont ott nem álltam meg. Tovább mentem, egyenesen ki az épületből, hátra az udvar elzárt felére. Mit tegyek? Velem is ezt fogják tenni? Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése