You are too perfect 4. fejezet

– Csak hagyd magadat… -suttogta Chanyeol, miközben egyre közelebb került hozzám. Ajkai már súrolták az enyémeket. A szívem a torkomban dobogott, a tenyerem izzadt és előjöttek a régi reflexeim, aminek az lett a vége, hogy a lábam lendült, és amint célt ért Chanyeol lábai között, a fiú egy nyögés kíséretében rogyott a padlóra. – Ne fogdoss! – néztem rá összeszűkült szemekkel, majd felkaptam a ruháimat és magam mögött hagytam a szenvedő fiút. Ez kell neki. Minek akar lesmárolni?!

Várjunk… Tényleg. Minek akart lesmárolni?! Egyáltalán mióta meleg Chanyeol? Vagy… lehet ezt akarta Hyung elmondani róla? Hogy őszinte legyek… ez nem igazán nagy hír. Nem zavar, hogy meleg. Sőt, szerintem ezért csak többen fogják szeretni ha kiderül. Ezt nem hagyhatom! Nem lehet nálam népszerűbb!

Első utam Hyung osztálytermébe vezetett aki meglepetten nézett rajtam végig. – Úgy nézel mintha még életedben nem láttál volna koreait. – fintorogtam mire az arcomra mutatott. – Két kérdés. – ráncolta össze homlokát. – Az első, hogy miért rák vörös a képed? A másik meg... – mutatott lefelé. -...miért áll a farkad? – nézett szemeimbe, majd hangosan elröhögte magát.

Tekintetemet ágyékomra kaptam. Mi a..?! Mitől izgultam én fel?! – Dögöljél már meg! -kiabáltam Hyungomnak majd ott hagytam. Komolyan... lehetne ennél rosszabb ez a nap?

– Baekkie... várj már. – szaladt utánam az idősebb majd megragadva a csuklómat húzott be az üres kémia terembe. – Nem vagyok jó kedvemben! Mit akarsz?! – néztem rá idegesen, karba tett kezekkel. – Mit szólnál ha segítenék...? – nyomott hirtelen a zárt ajtónak és kezét ágyékomon végig húzta. Nagyokat pislogva fürkésztem hatalmas szemeit. Komolyan gondolja..? – Mit kérsz cserébe? – hunyorogtam rá mire egy kaján mosollyal a képén térdelt le elém és húzta le rólam a fekete farmert. Nagyot nyelve figyeltem ahogy kiszabadítja merevedésemet alsómból, majd nyelvét végig húzza egész hosszomon. – Meséld....el...ki váltotta... ezt ki belőled...? – nyalt rajtam végig szinte minden egyes szó után.

Ajkamba harapva sóhajtoztam nyelve munkája alatt. – Nemh tudom..- túrtam vörös tincsei közé. – Kivel voltál előttem? – vette ajkai közé makkomat, és erősen megszívta. -Chanyeolh! – nyögtem fel a nevét hangosan. Éreztem, ahogy kezeim alatt megremeg. Munkájában megállt, majd kíváncsian rám nézett. – Mit csináltatok ti Chanyeollal? – fonta ujjait merev tagom köré és kínzó lassúsággal mozgatta rajta a kezét. – Baozi! Gyerünk már! – löktem csípőmmel és arcának nyomtam magamat ajkaira éhezve. – Türelmetlen. – nedvesítette be ajkait, majd kinyitva őket tüntette el szájában egész hosszomat. Hangosan nyögve markoltam meg hajkoronáját és löktem meg ismét csípőmet, ezzel megérezve makkomon torkát. Hyung köhögve vált el tőlem, majd combomba csípve hajolt rám vissza és felvéve egy egyenletes mozgást mozgatta fejét és kezét farkamon. – Gyorsabban! – nyöszörögtem. El se hittem, de Hyung teljesítette amit kértem. Tempóját egyre szaporábbra vette, míg én lihegve remegtem munkája miatt.

Gerincemen végig futott egy jóleső bizsergés, egészen alhasamig, majd mikor Hyung ismét torkára engedett, tarkójánál fogva tartottam, míg nem eresztettem szájába élvezetemet. Az előttem térdelő elvált tőlem, míg én végig csúszva az ajtón rogytam a földre zihálva. – Aranyos vagy. – mászott fölém Hyung és egy puszit nyomott ajkaimra. Éreztem saját ízemet, így csak vállánál fogva ellöktem magamtól. - Nem gondoltam volna, hogy meleg vagy te is… - néztem csillogó szemeibe. - Te is? -kérdezett rám felhúzott szemöldökkel. - Chanyeol is az.. Megkértem, hogy csinálja meg a képeket, utána meg lesmárolt. - sóhajtottam. - Oh. - nézett maga elé Hyung kitágult orrlyukakkal, majd egyszerűen csak felállt és elment. Fogta magát és ott hagyott a földön ülve. - Baozi.. - néztem utána.

Nem akartam, hogy más észre vegyen, így felhúztam a nadrágomat és megkeresve a termemet vágódtam le a padomba. Mi van ezekkel?! Az egyik megcsókol, a másik meg leszop. Én meg élvezem… Mi van velem?