Csak egy éjszaka: 6.fejezet

-Minden rendben? - tette a kezét combomra Chanyeol, közben kedvesen mosolygott. - Igen, csak akivel jöttem… eltűnt.. - sóhajtottam, és az italomba merültem. Kissé kényelmetlen volt ahogy a keze még mindig a lábamon volt, így mocorogni kezdtem. Azt hiszem észre vette, mert elkapta onnan kacsóját és a saját ölébe tette. - A barátoddal jöttél? - könyökölt fel a pultra és állát a tenyerén támasztva meg nézett rám. Bólintottam egy picit. - Ma vagyunk egy hónaposak. De volt egy hülye fogadásunk, hogy ki bírja ki tovább szex nélkül, és most próbált leitatni hogy ő nyerjen, de én akarok nyerni.. - kezdtem bele panaszkodni az idegennek, de a felénél befejeztem, hiszen mégis ő egy idegen. Viszont ahogy felnéztem rá, meglepődtem, hogy milyen kíváncsian figyel.

– És tovább? – pislogott rám nagy szemekkel érdeklődve. - Ahh hagyjuk. Nem akarlak untatni. -nevettem kicsit zavartan, majd az utolsó kortyot lehúztam a poharamból. - Szerintem én megkeresem Sehunt. Remélem még összefutunk, Chanyeol. - villantottam felé téglalap alakú mosolyomat, majd mögött hagyva néztem körbe az asztaloknál, majd kissé beljebb merészkedve a tömegbe, végül a mosdóba, ahol meg is találtam páromat egy fülke nyitott ajtajában. A földön térdelve adta ki magából az aznapi vacsoráját. - Sehun… - guggoltam le mellé, mert isten tudja milyen koszos lehet a padló. Bele nem térdelek az biztos..

Kezemet a hátára simítottam és vártam, hogy kiadjon magából mindent. - Sokat ittál.. -jegyeztem meg miközben szabad kezemmel elhúztam a szemeibe lógó haját. - Nem mondod? - szólt vissza kissé gúnyosan, de most az egyszer elnézem neki, mert részeg, és nincs a legjobb bőrben. - Menjünk haza.. -segítettem fel. Kijjebb léptünk, és a csapnál megmosta az arcát meg kiöblítette a száját.

– Nocsak kit látnak szemeim. – hallottam meg mögülem az ismerős, mély hangot. Meglepetten kaptam Chanyeolra tekintetemet, aki Hunniet stírölte egy érdekes mosollyal az arcán. – Rég láttalak Sehunnie. – simított végig a karján, majd felém fordult. – Szóval vele jársz! – fogta meg az egyik kezemet – Hát akkor sajnálom, Baekhyun. Eddig úgy voltam vele, hogy nem hajtok rád, mivel van barátod, én meg végtelenül rendes vagyok. – erre barátom csak gúnyosan horkantott egyet. – De arra nem számítottam, hogy ez a Sehun az! – folytatta a magasabb.

– Szóval mivel Sehunnal vagyok együtt, rám hajtasz? – húztam fel a szemöldökömet, mire csak bólintott. – Sajnálom, de én tényleg … – fagytam le egy pillanatra, hogy mit mondjak. Szeretem? Nem...még azt hiszem ezt nem tudnám mondani… –...kedvelem Hunniet. Nem fogok vele szakítani miattad. – húztam el a kezemet.

– Majd meglátjuk. – hajolt oda hozzám, mire elfordítottam a fejemet, nehogy rosszul süljön el a dolog. De ő csak vigyorgott, és puha ajkait az arcomra nyomta, majd el is tűnt a mosdóból.

***

Miután Sehun jobban érezte magát inkább haza indultunk. Szinte végig Chanyeolon járt az agyam. Mit gondol ez magáról, hogy csak így eltud csábítani Sehuntól! Milyen egy beképzelt pöcs!

Otthon lezuhanyoztunk egyesével Hunnieval, majd az ágyamba dőltünk mind a ketten. Nem igazán tudtam aludni. Az agyam folyamatosan pörgött. De ahogy elnéztem a forgolódó barátomat mellettem, ő se volt másképp.

– Sehun-ah… Honnan ismered Chanyeolt? – fordultam felé kíváncsian. Ő is így tett.

– Munka közben ismertem meg, talán egy éve. Egy ideig jóban voltunk, de ő közben otthagyta a munkáját és mást keresett. – vonta meg a vállát, majd magához ölelt. Annyira jól esett az ölelése. Nem akarom, hogy többé elengedjen…

A szívem majd kiugrott helyéről, ahogy a fejem tetejét kezdte el csókokkal bombázni. Azt hiszem megnyertem a főnyereményt vele. Mosolyogva ültem fel, majd adtam egy puszit szájára. Ezután a hátára fordítva őt ültem csípőjére és onnan néztem le rá.

Kíváncsian pislogott felém. Felé villantottam fogaimat, amit nem hiszem, hogy látott a sötétbe, azután lehajoltam, hogy birtokba vegyem édes ajkait. Minden ellenvetés nélkül viszonozta a gesztust, közben kezeit csípőmre vezette. Párnáimon végig nyalva mélyítette el csókunkat. Nekem itt szállt el minden „erőm”. Lassan kezdtem el mozgatni csípőmet, ezzel izgatva őt. -...vesztettem… suttogtam szinte a szájába, mire vigyorogva tepert maga alá. Kezeimet lefogta a fejem mellett, és rám ült, hogy ne nagyon tudjak ficánkolni.

– Végre kimondtad… -nyalt végig alsó ajkán, majd hozzám lehajolva harapott nyakamba egy szép foltot hagyva maga után. Onnan tovább haladt a fülemhez, amit megrágcsált, és igen perverz dolgokat suttogott. Mire felemelkedett, szerintem már a paradicsomhoz hasonló színben viríthatott az arcom. Pillanatokon belül lekapta magáról és rólam is a felsőt, utána leszállva rólam elhagyta a szobát. Nem kellett sokat várnom, hogy viszont lássam az ajtóban, egy bilinccsel a kezében. – Ugye ezt nem akarod használni? – döntöttem kicsit meg a fejemet és hunyorogva néztem rá. Ő csak egy hatalmas vigyorral a képén közelített felém.

***

– Ahh...Sehunh…. -nyögtem nevét, mikor már kitudja hanyadjára mentem el. Az egész testem ragadt az izzadságtól, és az élvezetemtől, Hunnie mégis szüntelenül izgatott fel újra és újra. Kezeim a fejem fölött voltak össze kötve az általa hozott bilincsel. Had ne mondjam, maga volt a kínzás, ahogyan rám hajolva mozgatta a csípőjét, és nem tudtam hozzá érni. Annyira vonzó volt, ahogy megcsillant néhol egy egy izzadság csepp a homlokán, vagy épp a kulcscsontján. Vizes tincsei a szemébe lógtak, amiket legszívesebben arrébb söpörtem volna. - Kérlekh….szedd el … -lihegtem neki, remélhetőleg egész érthetően. Persze mintha meg se hallotta volna gyorsított csípő mozgásán, majd rám hajolva harapott rá egyik mellbimbómra. Olyan erővel tette ezt, hogy egy kisebb sikkantás hagyta el a számat. - Sehuun...kérlek.. - kérleltem tovább, de ahogy eddig, most se hallgatott meg. Tény, hogy hihetetlenül felizgatott minden egyes mozdulata, de kész szenvedés volt hogy nem tudok hozzá érni. Szájával átvándorolt a másik oldalamra, majd feljebb haladva nyomott egy puszit a szájamra, azután felegyenesedett. Szívem szerint vissza húztam volna, hogy folytassa amit az előbb csinált.

Kihúzódva belőlem fordított a négykézláb, és úgy vezette vissza belém hatalmas merevedését. Hideg ujjat végig húzta gerincem mentén, amibe beleborzongtam. Utána ismét álló tagomra simította kezét és izgatta azt. Egyre gyorsabb mozgással hajszolt engem is, s magát is a kielégülés felé, ami percek múlva bekövetkezett. Szinte egyszerre nyögve élveztünk el. Én kezébe, míg ő belém. Ahogy elöntött belül a forróság rogytam az agyára, levegő utána kapkodva. Sehun kihúzódott belőlem, és végre levette a kezemről a hülye bilincsét. Meg akartam csókolni, de nem igen volt erőm még mozogni. Miután megtörölgetett engem is, valamint magát is, mellém feküdt és magára húzott. Az hiszem még mondott is valamit, de én már rég félálomban voltam, így nem igazán fogtam fel a szavait.

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Lemászva Sehunról kerestem meg a párna alá rejtett készüléket, majd elhúztam a zöld ikon, mikor elolvastam Jongdae nevét. - Igen..? -szóltam bele még szinte alva. - Bocsi, hogy felkeltettelek. De küldtem egy linket. Azt hiszem muszáj megnézed! Sehun munkájáról van szó..

– Jongdae! -emeltem fel kissé a hangomat – Nem érdekel! Kérlek ne kutakodj Sehun után! Ha akarja elmondja mit dolgozik! -zártam le ezzel a témát. – Ha nincs más leteszem. – mivel nem kaptam választ, kinyomva a telefont feküdtem vissza.

– Mit akart a haverod..? – hallottam meg Hunnie álmos hangját, ami mosolyt csalt az arcomra. Vissza bújtam hozzá és ujjaival kezdtem el játszani. Csak jött a hülyeségeivel. Semmi fontos. -vontam meg a vállamat. – Élvezted a tegnap estét. – tette fel hirtelen a semmiből a kérdést mosolyogva. Szemei lehunyva voltak, így nem láthatta ahogy fülig pirultam, csak a gondolatára is. Kissé félek neki bevallani, hogy mennyire felizgatott, hogy erőszakosabb volt. Ugye nem fog furcsának nézni ez miatt? De hát még is egy egyenes választ akar. Elmondjam neki, hogy rohadtul élveztem, ahogy kínzott néha?! Nem! Biztos hogy nem fogom! Még elkönyvel valami mazochista ribancnak!

-..neeeeem volt rossz.. -húztam el a szót, és picit el is halkultam. - Elmegyek zuhanyozni. - álltam fel és magam mögött hagytam az önelégülten vigyorgó fiút.

***

Az utcán sétálgattam nagy magányomban, hisz Sehun is meg Jongdae is dolgozott. Jongin egyetemen volt, Joonmyun meg a barátjával. Nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így céltalanul róttam Szöul utcáit. Néha betévedt egy ruha üzletbe, de nem volt sok pénzem így semmi se vettem magamnak. Így ment egész nap. Miután elfáradtam beültem egy kocsma szerűségbe. Mivel tegnap este elég sokat ittam, csak egy gyenge koktélt kértem, mire az eladó csávó elfintorodott. Miután valami nem túl szépet elmotyogott az orra alatt a kezembe nyomta a piámat és elkérte érte a pénzt. Idióta homofóbok… Elítélnek már akkor ha nem sört iszom.

Mikor már épp indultam volna erről az undorító helyről el, neki ütköztem egy ismerős alaknak. Akit azt hiszem a hátam közepére se kívántam a tegnapi kijelentése után.

-Szia Baekhyun! - vigyorgott rám hatalmas mosolyával, amit be kell hogy valljak, iszonyú aranyos volt. - Szia.. Mi járatban? -néztem fel rá.

– Nem volt jobb dolgom, és itt lakok a szemközti háztömbben. – mutatott egy kissé lepukkant ház felé. - Értem. Hát örülök, hogy össze futottunk. - köszöntem volna el, de megragadta a csuklómat. - Hyunnie… Tudom, semmi okod rá, hogy igent mondj.. De nem igazán van programom mára, és nem akarok egyedül lenni. Nem jössz át, csak egy órára? - szemei olyan kétségbeesettek voltak. Végül is mi bajom lehet, ha felmegyek egy órára? Megerőszakolni nem fog. Annyira én is meg tudtom magam védeni, na meg nem is úgy nézz ki.

Hossza gondolkodás után beleegyeztem, majd mire észbe kaptam már fent voltunk, és a kanapéján ültünk. Nem volt egy nagy lakás. Az egész három helyiségből állt. A nappaliból, ami együtt volt a konyhával, egy kisebb fürdőből, és egy hálószobából, amiben csak egy ágy és egy szekrény fért el. Egy embernek persze elég.

Kicsit kényelmetlen volt ahogy az ölőhely két végében ültünk, a kezünket tördelve, és a tévét szuggerálva. Mit mondhatnék neki? Várjunk! Sehun azt mondta együtt dolgoztak… Talán ha megkérdezem őt is honnan ismeri Sehunt… Nem! Én Hunnietól akarom hallani miért titkolja ennyire…

-Hogy hogy egyedül voltál? - törte meg a csendet. - Csak nem ért rá senki se. - vontam meg a vállamat. Ah meg akarom kérdezni! - Egyébként Chanyeol.. - fordultam felé. - Te honnan ismered Sehunt? - másztam kicsit közelebb is hozzá.

– Együtt dolgoztunk régen, majd össze jöttünk pár hónapra. Mivel nem épp párkapcsolat barát munkánk volt, én otthagytam miatta, de ő túlságosan is ragaszkodott hozzá, így szakítottunk úgy négy öt hónapja. – mondta ki egyszerűen a szavakat. Azt hiszem valahol ott lemaradtam, hogy jártak. Sehun nekem ezt nem említette! Jó végül is lehet nem akart ezzel terhelni. De ez a csávó azt mondta rám mozdul! Viszont ha már így bele kezdett… Talán mégis rá kéne kérdeznem a munkára?

-...mi az a „nem párkapcsolat barát munka”? -tettem fel végül egy kérdést, amit a legkevésbé sem akartam.