Day by Day 1/2

Őrültek mindenhol. Akár jobbra megyek, akár balra. Az irány teljesen mindegy, az eredmény ugyan az. Őrült emberek a saját nedveikben ázva mindenféle idegen lényekről és összeesküvésekről magyaráznak maguknak. Megígértem magamnak, én soha se fogok közéjük tartozni.

1. Nap:

Reggel gyógyszerek egy szelet száraz kenyérrel, délben még több bogyó íztelen levessel, majd egy kis pihenő a tévé előtt gubbasztva valami érdektelen filmet nézve vagy az egyik sarokban ülve haszontalan képeket festve. Végül késő délután megint valamilyen keserű bogyó egy szelet húsnak kinéző valamibe nyomkodva.

2. Nap:

Méreg méreggel naponta háromszor. A szerencsésebbek négyszer is kaphatnak. Csak egy rossz mozdulat, egy rossz szó és a szerencsések közé fogsz tartozni és élvezheted a nyugtatók szó szerinti kábító hatását. Vagy esetleg ha ez nem lenne elég és több élvezetre vágysz, minden ágy szélére erősítettek egy biztonságot nyújtó bőr szíjat, ha esetleg félnél hogy leesel az ágyról vagy éppen, ha a személyzet túlbuzgónak talál, ezzel veszi rá a pácienst, hogy pihenjen egy csöppet. Mondhatni kész álom ez a hely. Persze nem a legszebb álom, ha nem mazochista az illető.

***

– Gyere már! Ne legyél ilyen! – szólt az idősebb a fiatalabb, szőke fiúnak, majd megragadva a remegő személy kezét húzta egyre beljebb az idegen, elhagyatott épületbe. – Jongin, menjünk haza! Ez magán terület... ha meglátnak minket... – a barna hajú, Jonginnak nevezett személy nem hagyta, hogy a szőke befejezze a mondatát. A falnak nyomva csókolta meg mélyen párját, hátha megnyugszik egy cseppet. – Itt vagyok, ne félj. Rendben? – cirógatta meg az arcát. – Jó... de ne maradjunk sokáig. Nem akarok egy rendőrségen éjszakázni. – sóhajtott egy nagyot, kicsit nyugodtabban. – Sehun, ne legyél ilyen. Kell egy kis izgalom, hogy tudd, élsz. – villantotta ki fogait Jongin, míg a másik csak beleegyezően bólogatott.

***

5. Nap:

Gyógyszer, moslék, unalmas filmek, vizsgálatok és ismét. Ennél monotonabb hely nem létezik. Na jó, talán egy irodánál egy fokkal jobb a helyzet. Persze nem panaszkodnék ha az unalmas szürkeséget egy egy spontán szökési kísérlet megtörné. Az embernek kell az izgalom, hogy érezze, még él. Öt egész napja vagyok itt, de már halványulnak az emlékek, az érzések, a régi, ismerős arcok. Talán a sok gyógyszer hatása, vagy csak én vesztettem el az idő érzékemet, és nem is öt napja, hanem éve vagyok ide bezárva? Már a fene se tudja.

7. Nap:

Kerek egy hét telt el érkezésem óta. Legalábbis én így gondolom. Hét nap, hét rövid oldal a kis könyvecskémben. Azt hiszem ez a hét oldal, érthetően leírja a minden napomat. Semmi új esemény, semmi új gondolat. Gyógyszer, moslék, méreg és unalom. Ha ez így folytatódik, meg fogok őrülni.

***

– Szeretlek Sehun. – suttogta a szőke fiú fülébe Jongin. Sehun hallószervét súrolta a másik telt ajka, ami furcsa bizsergéssel töltötte el. A halk suttogást nyögések követték, és az ágy hangos nyikorgása. Bár Sehun épp élete legintenzívebb orgazmusát élte át, csak arra tudott gondolni, nehogy átjöjjön a szomszéd panaszkodni a zajra.

– Én is szeretlek. Mindennél jobban. -vonta ismét csókba az alatta fekvő, bronz bőrű szívtiprót a fiatalabb miközben lassú csípőmozgásokkal próbálta párját már harmadjára a csúcsra juttatni. Sehun imádta ha élete szerelme benne van. Persze Jonginnak se volt ellenére a dolog. Ilyenkor érezte legközelebb magához párját, hiszen a szőke nem az érzelmei kifejezéséről volt híres.

***

12. Nap:

Ma valami nagyon furcsa dolgot hallottam az egyik nővértől. A sok őrült között egy gyilkos is megbújt. Egy fiatal férfi, aki hidegvérrel feltrancsírozta szeretőjét együttlétük közben. Vajon ki az? Milyen okból tehette ezt? Lehet szar volt az ágyban a párja és megunta. Vagy esetleg ez valami beteges perverzió, ami hatására nagyobb lesz az orgazmus?

Ha megtalálom ezt személyt, megkérdezem tőle. Talán tud néhány tuti tippet adni a maszturbáláshoz.

14. Nap:

Két hét. Két undorító hete vagyok ebben a fertőben.

Én tényleg nem értem miért hozzák ide az embert. Itt csak több baja lesz. Ráragad a többi ember hülyesége.

Lassan én is földönkívüliekről fogok hadoválni, miközben a nyálam az ölembe csöpög.

Ma a szabad időmbe, amíg a kanapén kuporogtam, egy idegen férfi szólt hozzám, és kereste a kisfiát, akit a felesége vízbe fojtott. Szomorú egy élete lehetett. Sajnos minden egyes ember aki itt tartózkodik, szánalmas. Az itt levők háromnegyede nincs tisztában az okokkal, hogy miért kerültek ide. Én is közéjük tartozom. Egyik napról a másikra történt valami, és ide hoztak. Pedig én őszintén állíthatom, teljesen képes vagyok élni a külvilágban. Nincs semmi olyan defektem amiért itt kötöttem ki.

Igen... ez pontosan így van...

***

– Boldog nyolcadik évfordulót Sehun! – ölelte magához a szőkét szerelme. Olyan hihetetlennek hangzott az a nyolcas szám számára. Az idő telt, de párja ugyan úgy nézett ki mint 16 évesen. Talán annyi különbség volt, hogy férfiasabb lett és izmosabb.

Semmi sem változott. Ugyan úgy szereti mint akkor. – Neked is Jongin. -ölelte át szorosan a másikat Sehun és nyakába temetve arcát leplezte zavarodottságát és hihetetlen nagy örömét.

Egyikük se gondolta volna, hogy eljutnak idáig a sok nehézség miatt. Mind a szülők, mind a barátok ellenezték a kapcsolatukat.

– Örökre veled leszek... legyen bármi. Én szeretni foglak amíg élek. -suttogta párja fülébe az idősebb, majd a földre teperve őt vette birtokba a tulajdonát, Sehun testét.

***

19. Nap:

Ma valami nagyon furcsát álmodtam. Én voltam benne és egy ismeretlen fiú aki folyamatosan a nevemet hajtogatta. Sehun, Sehun. Csak ez az egy szó hagyta el a szájat. Nem tudom ki volt a fiú. Nem láttam az arcát, azonban a hangja ismerős volt. Biztos hallottam ezelőtt. Talán még a bekerülésem előtt? Nem tudom., de igazság szerint nem is érdekel, hiszen csak egy álom volt.