You are too perfect 7.fejezet

Chanyeol:

Azt hittem ez egy átlagos nap lesz, mint a többi. Azonban amikor megláttam a nagy tömeget a faliújság előtt már éreztem, valami történni fog. Valami rossz. A sejtésem nem csalt, hiszen az iskolai folyosó falán egy kép virított legjobb barátomról, miközben az a mókus gyerek a szájával elégíti ki.

– Chanyeol, láttad? A haverod buzi. Tudtál róla? – karolta át a nyakamat egy osztálytársam. Gyerünk Chanyeol, őrizd meg a hideg véredet és ne törd ki a nyakát mindenki szeme láttára.

– Fogd be, mielőtt betöröm az orrodat – rebegtem el neki mosolyogva, de halkan, hogy a többiek azért ne gondolják azt, hogy egy pszichopata vagyok. Bár lehet akkor nem mosolyogva kellett volna mondanom. Futott végig az agyamon. Na most már mindegy.

Miután a tömeg kicsit feloszlott megérkezett Baekkie is, akinek elmondtam mi történt. Őszintén féltem, hogy mit fog hozzá szólni. Kíváncsi voltam a magyarázatára, hiszen ha nem meleg, akkor miért engedi ezt meg másnak? Vagy csak engem nem tart vonzónak? Viszont ami a leginkább érdekelt, én vajon miért nem buktam még le? Persze ezt a választ senkitől sem fogom megkapni. Azt hiszem mi picit jobban vigyázunk hol csináljuk az iskola falain belül.

Baekhyun egyszerűen fogta magát és elrohant, miközben a képeket tépdeste le a falról. Aggódtam érte, de ismerem. Rendbe fog jönni. Ha meg bántani merik, kitöröm a nyakát az illetőnek. Senki se nyúlhat bántó szándékkal hozzá.

Becsengettek, de ő nem jött be az órára, így kicsengő után felkapva a táskáját szaladtam a keresésére, hiszen ismerve az iskola társainkat eldugják a dolgait, vagy rosszabb. Első utam a mosdóba vezetett, hiszen zsúfolt az iskola. Nincs a folyosón eldugott rész, illetve hideg van ahhoz, hogy kint legyen az udvaron.

– Csak egy csókot! – hallottam meg a keresett személy hangját egy fülkéből. Viszont olyan mondat hagyta el a száját, amit azt akartam, nekem mondjon ki egyszer és nem másnak.

– Baekhyun – szólítottam meg, hátha jelez nekem, de nem jött hang. Így ledobva a táskáját a földre mentem ki a büdös helyiségből és kerestem meg azt a személyt, akivel vigasztalódok minden egyes alkalommal, mikor Baekkie akaratán kívül megbánt.

Baekhyun:

– Kicsim, akkor mi elmentünk. Egy hét múlva jövünk. Addig vigyázz magadra – nyomott egy puszit a homlokomra anya, majd miután megölelt, eltűntek a házból a mostoha apámmal. Végre elmentek. Azt hiszem kihasználom ezt a szabad hetet.

Másnap minden úgy ment, ahogy menni szokott. Egy dolog kivételével. Az emberek undorodó pillantásai. Nem értem őket! Nem vagyok meleg! Miért kell engem is kinézni a többiek közül? Egy normális hetero fiú vagyok, akit letámadott egy buzi! Vagyis.. egy meleg fiú.

– Baekkie! Hogy vagy? – ölelt át hátulról Chanyeol.

– Elengednél? – néztem hátra idegesen, mire nagyokat pislogva totyogott elém.

– Még mindig nem hagynak? Pedig már egy hónap eltelt azóta – húzta el a száját „barátom”.

– Nem érdekel. Ő dolguk. Amíg nem vernek meg, le vannak szarva – vontam meg a vállamat. – Akarsz valamit? – néztem fel a colosra kíváncsian. Hogy őszinte legyek, örültem, hogy itt van, mert ha ő nincs mellettem egyedül kellene lennem egész nap. Sőt, még egy olyan érzésem is van, csak azért nem szívatnak a többiek, mert Chanyeol a barátjának hisz engem.

– Igen, akarok. A héten rovarirtás lesz nálunk. Nem aludhatok nálatok szombatig? – tette előttem össze a kezét és lehunyt szemekkel könyörgött.

– Mit kapok érte?

– Amit akarsz! Takarítok, veszek kaját, bármit!

– Oké! – egyeztem bele egyszerűen. Ezért megéri.